YGO! The Newest Generation: The Ten Lords and the Sad Warrior 2. Rész: A Sötétség Szigete…
Pár nap telt el azóta, hogy a felvételi vizsgák befejeződtek. Azóta Bálint próbálta bebizonyítani magának Jessica bűnösségét bármiben is, de nem ment elég jól neki.
- Mi a fene ez a sötét aura ekörül a lány… - árnyék borult hátára. - K-ki az?
- Na de ilyet nem illik! Leselkedni egy lány után? - kérdezte mosolyogva Jessica.
- Megint ez a bárgyú, és egyben gusztustalan mosoly, melytől hányni tudnék. - gondolta Bálint, az undor az arcára is kirajzolódott.
- T-talán valami baj van? Lehet valami rosszat ettél? - Hmm, lehet, hogy sejt valamit? Pedig úgy hallottam ostoba. - gondolta Jessica. - Hmph, lényegtelen, ha a zseni nem jött rá…
- Te az északi akadémia kéme vagy? - Jessica, megborzadt legbelül, aztán elmosolyodott.
- Nem, egészen más vagyok, mint az „északi akadémia kéme”, azonban ha nem hiszel nekem, akkor mondjuk el Dávidnak, és majd meglátjuk, hogy melyikünknek hisz!
- Persze, neked hinne, a befolyásod alatt tartod, mint valami kiskutyát.
- Kiskutya? Szeretem a kutyusokat, főleg játszani velük, aztán… hehehe. - Bálintban realizálódott, mi is a mondat befejezése. - Nos, viszlát, kutyus barátja.
- Ez a lány… egy szörnyeteg! - megjelent mögötte Atticus, mikor a vállához ért megrettent egy pillanatra. - Csak maga az professzor!
- Mégis kire, vagy mire számítottál? Na, mindegy is! - hirtelen váltás jelent meg érzelmei közt, komoly lett. - Azt hiszem, gond van!
- Micsoda? Mi történt? - kérdezte aggodalmasan a fiú.
- Nightshroud, megjelent előttem minap!
- Nightshroud?
- A Sötétség más néven! Azt hiszem, Nightshroud visszatért, és a bukottakat vadássza épp.
- A bukottakat? Hát persze, hiszen a szívükben a bukás miatt a sötétség megnőtt, miért…
- Miért épp neked mondom el? Mert másnak nem mondhatom el, Crowler és Bonaparte túl gyávák, így velük nem közölhetem.
- Igaz, az a két szerencsétlenség rögtön magát hibáztatná. - gondolta gúnyosan. - Viszont!
- Mi a baj Bálint? Az a Jessica lány zavar?
- Dávidnak ne szóljon erről, csak a baj lenne abból, ha nem Jessicával töltené idejét!
- Nem is akartam őket elválasztani! - valami furcsa volt Atticus vigyorában, valami sötét.
Eközben Dávid és Jessica találkoztak a nagyteremben, közös órájuk volt.
- Szia Jessica! - mosolygott Dávid, a lány elhúzódott, nem volt most kedve ehhez. - Megint Bálint vitte túlzásba a gyanakvásait?
- Igen! - könnyek jelentek meg szemében. - Azt hiszi, csak az északi akadémiának dolgozom!
- Az ostoba, semmit sem tud rólad, nem is ismer. - megtörölte Jessica szemét, jobb kedvre derült a lány. - Ez a lap, összeköt veled Ratchel! - kezében volt Obelisk, Jessica mikor meglátta a szeme csillogni kezdett, furcsa szándék volt bennük. - Valami baj van?
- Megnézhetem azt a lapot? - könyörgött.
- Nem! Sajnálom, de ez a lap egy fontos dolog! - Yuginak mikor vissza próbáltuk adni, azt mondta még szükségünk lehet rá, és ez egy kapcsolat hármunk között.
Bálint és Atticus azt tervezték, hogy este kimennek, és körbenéznek mi történhetett a diákjelöltekkel, akik megbuktak.
- Hova készültök? - kérdezte gyanakvóan Dávid.
- Sehova, csak gondoltam segítek Atticus profnak egy kicsit majd az esti őrködésben!
- Esti micsoda? Mi történt itt? Valami baj van ugye?
- Nyugodj meg, semmi olyan, amit nem oldhatnánk meg nélküled, légy együtt azzal a l…
- Jessica a neve! - kiáltott rá Dávid.
- Biztos vagy benne? Tényleg az, akinek mondja magát?
- Mire célzol? Mondd el végre, mi bajod Jessicával!
- Inkább fogd be, és menj el hozzá, kiskutya! - kifordult az ajtón, és eltűnt.
- Hogy merészeled?! - kérdezte dühösen, aztán felállt, és ő is kiment.
Bálint s Atticus nem sokkal este 10 előtt találkoztak az erdő szélén.
- Minden itt van Bálint? - kérdezte suttogva a tanára, mire bólintott.
- Akkor mehetünk! - rálépett egy ágra, felrepültek a denevérek felőlük. - M-mi volt ez?
- Ugyan, ne félj pár denevértől, talán sokkal sötétebb titkot találunk pár denevérnél!
- Igaza van professzor, szóval menjünk tovább! - Atticus vezette a kis „csoportot”. - Biztosan erre látták a diákokat legutoljára? Nincs bejárva egy ösvény sem!
- Milyen szemfüles vagy, de már késő! - Atticus szeme más milyen volt, mint alap esetben.
- Ki vagy te? - „Atticus” eldobta a zseblámpát, sötét lett teljesen, megjelent egy épület körülöttük. - Mondd el!
- Milyen vadóc vagy te, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz likvidálni! A nevem Jessica!
- Hogyan? Szóval, ahogy gondoltam! Csak el akarsz árulni minket igaz?
- De nem úgy, ahogy te azt képzeled! Először is, megszerzem a Fény Gyermekeinek, Horakhty kiválasztottjainak lelkét, aztán a világot! Hehehe! Először téged intézlek el! - Atticus teste összeesett, vöröslő szempárok jelentek meg a sötétben.
- Az eltűnt gyerekek! Szóval mindvégig, csak egy csapda volt minden!
Pár perccel ezelőtt Neo Domino Cityben: Ratchel épp az esti kávéját iszogatta, miközben a kutatási projektet folytatta, amin dolgozott a Kaiba Corpnak.
- Sajnálom Dávid, hogy nem tudok jelenleg jelet adni magamról, de ez a projekt nagyon titkos! - Mi ez az érzés? - Ra felizzott, majd megjelent előtte egy már ismerős alak. - Te…
- Magna a nevem, és a lelkedért jöttem! Add át a lelked önként, vagy kénytelen leszek téged erővel legyőzni! - gúnyos mosoly ült az arcára.
- Szóval a lelkemet akarod, és Ra-t igaz? - bólintott a fiú, ekkor felszívódott Ratchel.
- Egy hologram? - megdöbbent Magna. - Ezek a korszerű kütyük, az agyamra mennek! - becsukta a szemét. - Megvagy, te rebellis nőszemély! - szó szerint köddé vált.
Dávid telefonja megcsörrent, miközben idegbetegként gondolkodott, azon, amit Bálint mondott. Mikor meglátta a számot, gyorsan felvette.
- Szia, Ratchel! - szólt bele vidáman, ám gyorsan elszállt jókedve.
- Dávid, azt hiszem, többet már nem találkozunk! - mondta szomorúan Ratchel.
- Hogy érted ezt? Ne… Ne… Mi történt veled?
- Itt van az a kölyök, aki elkap… - megszakadt a vonal.
- NEM! Ratchel! - eszelős volt a tekintete, kiszaladt a partra, egy nagy robbanást látott a város felől. - A Kaiba Corp volt, biztosan! - gondolta. - RATCHEL!
Valamit hallott, odafigyelt, és vöröslő szempárokat látott. Befutott a párbaj korongjáért, és arra indult el, amerre Bálinték is mentek.
- Mi a franc történik itt? Miért mi? Miért nem más? Miért?
Bálint eközben sorra nézett szembe ellenfeleivel, akiket Jessica uszított rá.
- Már csak egy maradt… Ez a kölyök, az, akit utoljára vertem le!
- Bálint Fudo, megfizetsz, amiért összezúztad az álmaim! - kiáltotta, és előkapta pakliját.
- Kazane Wheeler, Joey Wheeler fia. Jinzo paklival játszik, alig tudtam legyőzni.
- Rettegj, Bálint Fudo! Párbajra fel! Aktiválom a Jinzo Árnyékát! Ez a térvarázs miközben aktív, minden szörny a mezőn pszihikai típusú! Ohhohoho! Lefordítok egy szörnyet védelemben, és köröm vége!
- Milyen őrült tekintet, ez... Jessica? Húzok! Megidézem Szikra Sárkányt! Most pedig, aktiválom a Szikra Csapást, jöjj a paklimból Villám Szinkron! A kezemből speciálisan idézem Elemi-Hős Gyors Szikrát, és most! (Lv: 3+3+3) Sötétséget űző fény jelenj meg, és ölts alakot egy sárkány formájában! Villám-Szárny Sárkány mindent pusztíts el, ami sötét!
- Szééép, de hiábavaló! - statuálta ellenfele.
- Majd meglátjuk! Lefordítok két lapot, aztán támadok Villám-Szárnnyal!
- Há! - a szörnye elpusztult, ám, valami sötét rúna jelent meg Bálint sárkányán.
- Sötét rúnák? A sárkányom!
- Minden körben, 700 erőt veszít, és mikor nulla lesz mind a támadó, mind a védelmi ereje, megsemmisül, ez a Pszihikus Rúna ereje! Hogyha egy pszihik szörny semmisíti meg, azon elhelyez egy rúnát!
- Lehetetlen! - gondolta mérgesen. - Kör vége!
Az erdő sötét volt, mint a hely ahol Bálint tartózkodott, azonban Dávid mégis jól látta a célpontját, csak futott, és futott!
- Állj meg, ki a franc vagy te?! - mikor üldözöttje megállt, felismerte benne Magnát.
- TE! TE VAGY AZ!
- A nevem Magna, a nővéred lelke igazán erős. - mondta nevetve.
- Szörnyeteg! Add vissza a lelkét! - Magna elfordult, mintha ügyet se vetne arra, amit mondott. - Hallottad?!
- Hallottam, de nem érdekelsz! - felugrott mellé Dávid, meglepődött kissé. - Nocsak!
- Szaladj csak, de elkaplak, és legyőzlek! Vissza fogom szerezni a testvérem lelkét!
- Nem én vagyok az ellenfeled! - fordult meg Magna, mikor elértek újra a partra, ahonnét elindult Dávid. - Az ellenfeled más lesz, aki sokkal jobban megtör, mint én tehetném!
- Megtör? Ne viccelj velem, bosszút állok Ratchelért, senki sem… - villámlott, és Magna egy „ember” vagy „lény” felé mutatott, ismerős volt az alakja.
- Bálint Fudo! Már csak két kör, aztán vége a kis sárkányodnak! Én pedig megidézem Jinzo nagyurat, és nyerek!
- Még ne igyál előre a medve bőrére! - mosolyodott el Bálint, mikor kihúzta következő lapját.
- Nincs olyan lap, amellyel legyőzhetsz, szánalmas alak! - ijesztő volt a tekintete.
- Mit tehetett ezekkel a kölykökkel az a Jessica? - Nem értem, hogy…
- Hooogy? Mi a baj? Kis értetlen? Nekem be kellett volna jutnom, és Oclisa úrnő új esélyt adott! Előbb viszont, meg kell semmisítenem téged!
- Oclisa? Nem Jessica? - a gyerek kinevette.
- Még ennyit sem tudsz, milyen szánalmas… Oclisa úrnő Jessicának szólíttatja magát, mert az jobban tetszik neki, és nektek is, pórnépnek, nemde?
- Fogd be, kölyök! Nem tudod, mit beszélsz! A sötétség maga az a lány!
- A fény elutasított magától, hát már csak annak ellentéte segíthet! He… heeee! - megfájdult a feje. - Mi? Mi ez Oclisa úrnő? - sötét erő jelent meg körülötte. - Akkor, fejezzük be! - sokkal leszántabb volt, már semmi sem maradt régi önmagából.
- Az ellenfeled, mint mondtam, nem én leszek! - nevetett Magna, odamutatott ahova az előbb, előlépett az a személy, ki ott állt.
- Jessica? Mit keresel itt? Szaladj innen, menekülj!
- Kiskutya… Hehehe! - Dávid ráébredt, hogy lehet igaza volt Bálintnak.
- Nem, nem lehet! - ordított őrült arccal Dávid, majd térdre rogyott. - Jessica, tényleg gonosz lennél?