Pokémon Black and White: Truth and Ideals 3. Rész: Újabb Csapat, N a Rivális?!

- Ez az Unfezant… Csak nem? - kérdezte Blake, ekkor a bokrok közül egy nő jelent meg.
- Szia, kicsim! - mondta mosolyogva, miközben integetett feléjük.
- Kicsim? - Sean meglepődött rendesen. - Ő az édesanyád, ha nem tévedek, igaz?
- Ehh… Mondhatjuk! - mondta Blake. - Francba, most teljesen le fog égetni Sean előtt. - gondolta magában mérgesen.
- Gyere keblemre! - kiáltozta az édesanyja. - Szia, Blake-barátja, a nevem Mrs. Gray.
- Örvendek, az enyém Sean Black. - kezet próbált rázni vele, de ekkor az megölelte, bevillant valami a fejébe. - Ne! - ellökte magától.
- Talán, valami rosszat tettem? - kérdezte aggodalmasan a nő.
- Nem, az én hibám, sajnálom őszintén. - ezután egy szót sem szólt, még el is fordult.
- Anya, mit keresel itt egyáltalán? Csak nem kísérgetni akarsz össze-vissza?
- Jajj dehogy is, csak a pelust hoztam el! - Blake arca elvörösödött. - Bolond, csak vicceltem, egy levelet kapott mindenki Nuvema Townban, egy bizonyos Ghetsis Harmoniatól, azt írta benne, hogy minden város küldjön egy képviselőt Unovából, Accumula Townba, és hallgassa meg retorikus magyarázatát.
- Vagyis szónokolni fog? - kérdezte Sean, miután újra figyelni kezdett. - Ki az a Ghetsis?
- Ghetsis egy csodálatos ember! - mondta csillogó szemekkel Blake édesanyja. - Bár, még sosem láttam, de ilyen egzotikus neve, csakis egy csodálatos embernek lehet.
- Anya, fejezd be az álmodozást. - fejezte ki a nemtetszését Blake. - Amúgy is, apa nem sokára hazajön az útjáról, már csak pár nap.
- Tudom, tudom… csak viccelődök. - nevettek mindketten önfeledten. - Mi a baj, Sean?
- Semmi… semmi… Induljunk akkor Accumula Townba, hiszen oda tart nem?
Purrloin csendben üldögélt a fickó vállán, aki még mindig figyelt, elkomorodott az arca.
- Ghetsis? Szóval elkezdte a terv ő rá eső részét? Hmph, menjünk Purrloin mi is, hallgassuk meg, aztán szabadítsuk fel Oshawottot, illetve Snivyt. Tudom, hogy félsz, de az új világ eljövetele közel, és minden pokémon szabad lesz!
Accumula Townba érve, a levegő illata megváltozott, igaz ez egy kisváros volt, de még mindig a zöldellő fák jellemezték legjobban. Egy lépcső vezetett le az aluljáróba, ahonnan egy metró indult Nimbasa Citybe. A Pokémon Center a Főtérhez volt a legközelebb, amely tele volt fűvel, melyet nemrég vágtak le, így az egész városban, ez a kellemes fű-illat terjengett. Nem volt sok ház, csak pár, de azok ódon falain már meglátszott a kor, amely a vasfogával beléjük harapott többször. A fiúk, és Mrs. Gray rögtön a Főtér felé indult meg, ahol már nagy tömeg várta „Ghetsis Harmonia bejelentését”.
- Alig várom, hogy ki ez a Ghetsis. - mondta izgatottan Mrs. Gray. - De nem értem, miért kell itt lennie minden városból egy képviselőnek.
- Anya, egyáltalán miért téged választottak képviselőnek? A vénember nem lett volna megf…
- Becsípődött a dereka, így sorsot kellett húznia mindenkinek a városvezetési osztályon, és… én lettem a szerencsétlen szerencsés, de örülök, hogy összefutottunk, bár siethetnétek, azt hallottam, hogy egyesek pár nap alatt letudták egész Unovát… Mi is volt a neve… hmm.
Miközben ők beszélgettek, Sean egy titokzatos alakra lett figyelmes, amint állt és nézett.
- A szemei… magányt tükröznek, kissé magamra emlékeztet. - mikor a lábaihoz nézett, meglepődött. - Csak nem? Ez az a Purrloin lenne, amelyet korábban láttunk?
Ekkor zaj hallatszott, mindenki elhallgatott. A város nyugati része felől egyre hangosabban lépteket lehetett hallani. Fura alakok jelentek meg, az első kettő kezeiben, egy-egy zászló volt, rajta nagy P betűkkel, megálltak, közülük egy öregebb ember jött ki.
- Maga Ghetsis? - kérdezte a tömeg, Sean szinte lefagyott, mikor az arcát meglátta.
- Nem lehet, ez az alak! Az álmomban, amikor megkoronázták azt a szomorú királyt. A király arcára már nem emlékszem, de ezt az arcot sose tudnám elfelejteni! - Ghetsis felé pillantott.
- Ki ez a kölyök? - kérdezte döbbenten magában. - Köszönöm, hogy eljöttetek, én vagyok Ghetsis Harmonia! Itt vagyok, mint a Team Plasma képviselője. Ma, hölgyem és uraim, szeretném, ha megvitatnánk a pokémonok felszabadítását!
- Micsoda? Miről beszél? Nem értjük! - hangoztak sorra a felkiáltások a tömegből.
- Csöndet! Biztos vagyok benne, hogy legtöbben úgy vélik az emberek és pokémonok kapcsolatát, mint egy köteléket, és együtt élnek, partnerként. Azt hiszik, hogy szükségünk van egymásra. Azonban, ez valóban igaz?  A pokémonoknak ténylegesen szükségük van ránk? Vagy csak mi szeretnénk ezt hinni? Gondoltak arra, hogy a pokémonok szabadságra vágynak? - Ghetsis mosolyogni kezdett, mosolya átható volt, és megnyugtató.
- Még nem is gondolkodtam ilyesmin. - gondolta Mrs. Gray. - Unfezant, vajon boldog?
- Most látom az arcotok, még nem jutott eszetekbe! A pokémonok mindig teljesítik az emberek önző parancsait! Lelkeseknek kell mutatkozniuk, a „csapatmunka” miatt. Tudja valaki azt mondani, bizonyossággal, hogy nincs igazam?
- Nincs igaza! - kiáltott fel Blake. - Snivy és én, mi… együtt dolgozunk!
- Kezdő trainer vagy nemde bár? Szóval, egy napja vagytok körülbelül együtt, ez szerinted bizonyosan alátámasztja, hogy nincs igazam? - Blake elhallgatott.
- Blakenek igaza van, ennek az embernek nincs igaza, de nem mondhatunk semmit, a meggyőző képessége, messze felülmúlja az igazságot. Az igazságot, amely elnyomja az eszményeket, de vajon, meddig képes még ezt tenni?
- Nos, hölgyek és urak, mint látják, nem tudnak indokot felhozni! A pokémonok különböznek az emberektől. Ők olyan lények, amelyek ismeretlen lehetőséget rejtenek magukban. Akiktől mi, sokat tanulhatnánk, de e helyett, elnyomjuk őket. Mondjátok hát, nekünk lenne inkább felelősségünk feléjük, nem nekik felénk, vagy tévedek?
- Nem, igaza van! - kiáltozott mindenki, a fura alak a korlátnál, csak hallgatott, Sean őt figyelte, nem pedig Ghetsis igaznak tűnő szavait. - A pokémonoknak szabadságra van szükségük! Meg kell őket szabadítani!
Ghetsis elmosolyodott újra, azonban ezen sokkal jobban látszott, hogy csak hamis mosoly.
- Így van! Meg kell őket szabadítanunk! Össze kell fognunk a cél érdekében! Csak akkor lesznek az emberek és pokémonok valóban egyenlők! Tudom, ezt még át kell gondolniuk pontosan magukban, de, mindenképp gondolkozzanak arról, mi a fontos maguknak, a saját akaratuk, vagy a csodálatos lények szabadsága… ez el fog mindenkit vezetni a megfelelő döntéshez. - a Team Plasma mozgolódni kezdett. - Köszönöm őszintén, a figyelmüket!
- Fiam, menjünk innen egy kicsit! - elrángatta Mrs. Gray Blaket, miközben Sean nem figyelte őket, így azt se tudta hova tűnhettek. Ghetsis miközben távozott, egy kósza pillantást vetett feléje, vagy inkább a baseball sapkás személy felé?
- Ghetsis, remekül végezted a munkád. - gondolta, aztán odafordult Sean felé. - Hogy hívnak?
- Hogy engem? Sean Black, és téged? Ki vagy te? Miért érdeklődsz felőlem?
- A nevem… szólíts csak N-nek! A pokémonod… mutasd meg kérlek! - kedves volt.
- A szemeid… csak, mint az enyémek, legalábbis korábban! Magánnyal teliek, de mégis, mi ez a zavaró benned? - eleget tett, előhívta Oshawottot.
- Osha! - mosolygott, mint mindig. Purrloin nagyon megtetszett neki.
- A pokémonod, azt mondta, hogy… - Sean belevágott a mondandójába.
- Hogy érted? Mi az, hogy mondta? A pokémonok nem tudnak beszélni emberekkel!
- Nem tudtad? Pedig tudnak, és én képes vagyok velük beszélni! Szóval te sem hallod a pokémonok hangját. Van egy álmom, egy álom, amelyet teljesíteni fogok, bármi áron!
Eközben Mrs. Gray nem tudott mondani semmit sem fiának, csak Ghetsis szavai zsongottak fejében, főleg a pokémonok szabadságáról szóló rész, végül megszólalt:
- Valóban, igaza van Ghetsisnek? Mi csak önző parancsokkal kényszerítjük a pokémonokat?
- Ugyan már! Snivyt sose kényszerítettem még olyanra, amit nem akarna megtenni, minden pokémonnak megvan a maga tulajdonsága, és ő dönti el, mit fog megtenni, illetve mit nem!
- Igen kicsim, igazad van! Gyerünk akkor, menjünk és nézzünk szét a városban gyorsan!
- Micsoda? Neee, nem akarok ruhákat nézegetni! - Blake szerencséjére nem volt, csak kb. 20 ruha üzlet ebben a városban. - Ez meg mi? Kő-papír-olló ház? Kipróbálom!
Mikor belépett, egy kislány volt ott. Leült az asztalhoz, aztán egy ideig csak nézték egymást.
- Rendben, akkor elmagyarázom neked a tűz-fű-víz játékot gyorsan!
- Hogy mit? Nem kő-papír-olló ház ez? Akkor miért nem azt játszunk, mi?
- Ez a kő-papír-olló, kissé elpokésított változata. - Blake nagyon élvezte, miközben Sean bajban volt, N harcolni akart vele és Oshawottal.
- Gyerünk, állj ki ellenem és Purrloin ellen, bizonyítsd be, hogy te és a pokémonod partnerek vagytok, ha vesztesz, akkor össze kell törnöd a pokélabdád, és búcsúzni a kis vidrától!
- Alávaló! - Oshawott felé fordult, aki biztosította, hogy nyerni fognak. - Rendben, gyerünk!
- Ez a beszéd, Purrloin, szabadítsuk fel Oshawottot! - Purrloin elé ugrott, készen állt.
- Oshawott vigyázz, ez a macska ravasz, és úgy érzem, egyben erős is!
- Purrloin, Karmolj! - Purrloin nagyon gyors volt.
- Francba… - gondolta Sean. - Tartsd magad elé a kagylód Oshawott! - sikerült így kivédeni a támadást. - Remek, eszembe jutott így egy jó taktika! Oshawott, most Vízágyú!
- Purroin, Tapsolj! - megjelent hirtelen Oshawott előtt, így megakadályozta a Vízágyút.
- Oshawott! - hátrarepült, de még a kezében tartotta a kagylóját, így nem érte, csak félig.
- Purrloin, Tolvajlás! Szerezd meg tőle a kagylóját! - könnyedén ellopta ezt a kincset.
- Így aktiválódik a képessége is, a Megkönnyítés! Hogyha van nála valamilyen tárgy, jelen esetben Oshawott kagylója, megnő a sebessége!
- Lehetetlen helyzet, Oshawottnak ez a sebesség túl nagy, kagyló nélkül pedig védekezni sem tud. Oshawott! - hívta fel a figyelmét, az ijedt pokémonnak. - Győznünk kell!
- Osha. - nevetett, és táncikált.
- Még többet, még! - mondta N. - Akarom hallani a pokémonod hangját. Purrloin, karmold meg! - Oshawott nem tudott tenni ellene a kagylója nélkül. - Mivel csak önző vagy a pokémonoddal, nem nyerhetsz ellenem! Az álmom ellen.
- Az álmok mind ostobaságok, az igazság viszont, amely a szemünk előtt van, mindig a helyes útra vezet. Bár ez a kettő relatív fogalom, mégis ellentétes dolgokat jelent számunkra.
Blake eközben rájött, mit hiányol már oly régóta, mit is felejtett el, hogy hol van Sean?
- Mennem kell most anyu, majd találkozunk mindjárt! - bólintott az édesanyja. - Merre lehet? Már régóta anyuval elvoltam, biztos aggódott értem. - majd jobban átgondolta. - Nem, kicsit sem érdekelte. - gondolta gúnyosan. - Mi ez a zaj? - mikor annak forrása felé tekintett, meglátta barátját, amint egy másik fiúval acsarkodik. - Hmm, vajon szóljak bele a csatába?
- Oshawott, rendben vagy? - felállt partnere nagy nehezen. - Remek, akkor szerezzük vissza a kagylót, de gyorsan, különben végünk van, mint a botnak!
- Osha! - elkezdett szaladni, aztán felugrott, és egy Vízágyúval próbálkozott, de Purrloin gyorsaságát nem tudta lekörözni.
- Most Purrloin, fejezzük hát be, Karmold! - Oshawottot elkezdte gyorsan karmolászni. - Gyerünk, gyerünk! Oshawott, értsd meg amit mondok! Neked a szabadságra van szükséged, add fel, és szabad lehetsz! - ekkor Oshawott erőt vett magán, megfogta Purrloin lábát, és ellökte. - Micsoda?
- Osha, osha, osha! - kezdett magyarázni, N nagyon meglepődött.
- Oshawott, fejezzük be… - nem tudott kicsúszni ez Sean száján, nem akarta elengedni barátját. - Oshawott, gyerünk akkor!
- Sajnálom Oshawott. - gondolta N, majd a tekintete komor lett. - Purrloin, intézd el!
Blake rájött e pillanatban: A segítségére szükség van valóban, előkapta labdáját gyorsan.
- Gyerünk, Snivy! Szőlő Ostorral lökd ki a kagylót Purrloin kezéből! - Snivy gyorsabb volt még így is a macska pokémonnál. - Sajnálom, hogy csak most értem ide!
- Te? - kérdezte nem épp hálás hangnemmel Sean, mikor megpillantotta megmentőjét.
- Ugyan már, nehogy baj legyen, hogy megmentettelek benneteket ettől az őrült…
- A neve N, és ő is a Plasmások eszméjével ért egyet, hogyha győz, akkor el kell engednem Oshawottot… - Miért olyan nehéz kimondanom, hogy köszönöm? Miért van ez velem?
Oshawott is próbált hálátlan lenni, ám Snivy odanyújtotta neki a kagylót, és kibékültek egymással, úgy döntöttek összefognak, csak hogy ne kelljen partnerüktől elválniuk.
- Oshawott, gyerünk! Fuss Purrloin felé!
- Snivy, te is, indulj! - a két pokémon egymás mellett futott.
- Purrloin, intézd el őket egyszerre egy Karmolással! - felugrott Purrloin, hogy a végső csapást elintézze, azonban nem számolt a taktikával, melyet Oshawott és Snivy találtak ki, egyetlen testvéri pillantással.
Ki ez az N? Miért van kapcsolatban a Team Plasmával? Talán kiderül később, azonban egy szorult helyzetből nehéz a kiút, ezt hőseink most először talán meg is tapasztalják.