Pokémon Black and White: Truth and Ideals 4. Rész: Csaták Sorozata, a Kezdők Viadala!

- Oshawott, gyerünk! - kiáltotta Sean, miután Snivy is elkezdett futni. - Intézzétek el gyorsan!
- Nincs esélyetek. - mondta N. - Purrloin, intézd el gyorsan mindkettőt! - Purrloin felugrott, aztán próbált karmolni a két pokémon felé, ám ekkor: Oshawott lefékezett gyorsan, Snivy belekapaszkodott, aztán elrugaszkodott.
- Nem lehet! Purrloin, vigyázz! - kiáltotta ijedten N.
- Snivy, üsd le egy Szőlő Ostorral! - Purrloin képtelen volt megállni, végül eltalálta Snivy ostora, és a földre esett.
- Purrloin! - kiáltotta N, odafutott hozzá. - Vége a csatának, Purrloin megsérült, én… nem ezt akartam. - mondta halkan.
- Hé, beszélj lassabban! - mondta Blake, miközben Sean elkezdett turkálni a táskájában.
- Nesze! - odadobott egy főzetet N-nek, az meglepődött.
- Miért segítesz egy ellenségednek? - kérdezte N, nem igazán értette az emberek gondolkodását. Aztán megitatta Purrloinnal. Nagyon kedves volt a pokémonhoz, aztán felállt. - Purrloin, menj nyugodtan, igazad van, neked a természetben van a helyed!
- Ez az alak, idegesítő. - gondoltam Sean, aztán elfordult. - Még találkozunk ugye, N?
- Meglehet, ha előtte rá nem jöttök, mi is az igazság! - megjelent három furcsa alak.
- Ezek meg kik? Csak nem a társaid? - kérdezte Blake mérgesen, Snivy is támadásra készen állt, Sean leintette. - Biztos vagy benne? Nagyon furcsák.
- Indulhatunk! - mondta N, majd egy füstfelhő jelent meg körülöttük, s csak úgy eltűntek.
- Micsoda? Mik ezek, valami ninják? - kérdezte döbbenten. - Hé, várj meg! Snivy vissza.
- Oshawottnak edzésre van szüksége, úgy érzem. - gondolta Sean, miközben a pokélabdáját szorongatta. - Hé, jössz már?
- Jövök, jövök! Gyere, anyu a zenész utcában van, régen furulyázott.
- Óh, értem, akkor menjünk oda! Gondolom, a legmagasabb épület legmagasabb szintjén tartózkodik, azt hallottam, hogy ki lehet a hangszereket próbálni.
- Anyu, itt vagyunk! - kiáltozta Blake, aztán mutatták nekik a hangszereket, próbálták ösztönözni, hogy játsszon valamilyen hangszeren. - Hát, nem igazán tudok játszani… na de anyu, te próbáld meg a furulyát, azt mondtad régen jól ment.
- Ugyan kisfiam, most nincs kedvem hozzá, de… Blake, te tudsz valamilyen hangszeren játszani? - kérdezte, majd odahúzódott hozzá. - Köztünk szólva, Blaket próbáltam ösztönözni, de nem ment soha, mindig csak álmodozott.
- Tudok, zongorázni! - leült, aztán eljátszott egy ismeretlen, mégis csodálatos számot.
- Nem ismerem ezt a számot, ki írta? Én Mozart és Beethoven darabokat szeretek hallgatni. - áradozott Mrs. Gray. Blake nem igazán értette, miről hadovál édesanyja.
- Hogy ki írta?  - elkomorodott, aztán csak annyit válaszolt, hogy: - Nem tudom, ki tudhatja?
- Megint ez az arc… De miért? - kérdezte magában, aztán anyja felé fordult. - Anyu, most már elég lesz ebből, én nem értek egy szót sem, menjünk innen!
Mikor kiértek a házból, Blake és Sean arca egy nagy plakátra ragadt, amelyet eddig észre sem vettek. Pedig a felirat mindvégig majd kiszúrta a szemüket: Pokémon Kezdőknek Viadal!
- Nevezzünk, Sean? - kérdezte Blake izgatottan. - Nos, jelentkezzünk, jelentkezzünk!
- Ha már ennyire feltüzelt, akkor jelentkezhetünk, de mi az a Borostyán Tér? Hol van az?
- A város mottója az, hogy „Vastag borostyán a jólét jele.” Így hát, keressünk borostyánokat, azt hiszem! - egy-két borostyán szál volt össze-vissza a környéken, elkezdték követni, végül mikor a végére értek, egy kisebb, mint a Főtér, de annál szebb udvar tárult eléjük.
- Ez a hely csodálatos! Már értem, miért hívják Borostyán Térnek.
- Blake, siessünk, már csak két perc, és nem lehet tovább regisztrálni, hiszen már este van!
- Valóban, hogy elszaladt az idő. - odaszaladtak gyorsan, aztán feliratkoztak hamarjában. - Huhh, végül siker… Anya, hol vagy? - aggódott, hogy csak így eltűnt.
- Szerintem, hazament. - ekkor megpillantott egy levelet. - Nézd csak, szerintem ő írhatta!
Mikor Blake kinyitotta, és elolvasta, megnyugodott. Igaza volt Seannak, csak hazament.
- Akkor, menjünk a Pokémon Centerbe, hogy kipihenjük a nap fáradalmait. - el is indultak. - Vastag borostyán a jólét jele, milyen furcsa mondás, vajon Nuvema Townnak is van?
- Természetesen, hogy van. „Város, ahol különböző utak találkoznak.” Úgy gondolom, ez helytálló, hiszen különböző régiókból, ott kötnek ki a hajók, illetve akik kezdő mesterek, minimum egyszer ellátogatnak Juiper professzorhoz.
- Igen, ez igaz! Te már jártál másik régióban? - Sean elhallgatott. - Én még sosem. Hé, mi a baj? Miért álltál meg? - megpillantott ekkor egy fényt az égen. - Az első csillag, mely megjelenik. Olyan szép, nemde? A sötétülő ég, és egyszer csak, egy ragyogó csillag beborít fényével mindent.
- A csillagok nem fénylenek, csak a napok. - jegyezte meg Sean, Blakenek nem tetszett a „beszólása”. - Menjünk most már komolyan be, a Centerbe.
Eközben a Team Sparkler valamit tervezett, egy kávézóban ültek, közel Accumula City főteréhez. Közben mosolyogtak.
- Hehehe, a tervünk nagyszerű, csak teljesíteni kéne. - Rose tejet ivott természetesen.
- Ivan remélem, összejön a terv, nem akarom, hogy a mi kis Roseunk hiényt szenvedjen bármiből is. - aggodalmaskodott Axel.
- Axel, Ivan, tudom, hogy mindent csak a boldogságomért tesztek. - gondolta Rose gyöngéd hangon. - Ne légy már ilyen nyuszi, ha nem próbálkozunk, nem is nyerhetünk!
- Igazat kell adnom Rosenak. Axel, ne aggodalmaskodj annyit, hiszen a tervünk biztos!
- Valóban! Sikerülnie kell, ha törik, ha szakad! - üvöltött szinte Axel, mindenki ránézett. - Elnézést kérek! - mondta zavarodottan.
- Axel, fogd már be a szád, még rájönnek, hogy mi vagyunk a szörnyű Team Sparkler!
- Királylány, ezt nem kéne neked sem kiordítanod! - szólt rá Ivan mérgesen.
Eljött a nagy nap, az ég tiszta volt, a nap fényében tündökölt minden. A növények foto szintetizáltak, még ha ez nem is látszott, a borostyán is nőtt, bár ez sem látszott. A világon olyan sok minden nem látszik, pedig megtörténik. Sean sosem gondolkodott ilyeneken, ő mindig a kézzelfogható dolgokat tartotta létezőnek, más nem érdekelte.
- Eljött hát, ez a szép nap, amikor az újonc trainerek összemérhetik az erejüket társaikkal!
Üdvrivalgás tört ki, mikor ezeket kimondta, a fura öltözékű, öregnek látszó emberke.
- Hogyha megsérül a pokémonotok, és kiestetek, nem a Centerbe kell menni, ugyanis Joy nővér eljött hozzánk, hogy segítsen. - megjelent egy eléggé alacsony Joy nővér.
- Micsoda? Ez a Joy nagyon furcsa. - mondta egy fiú. - Mintha nem is ő lenne…
- Végezetül, a döntőbíró, Mr. Busa! - megjelent egy halnak öltözött dagadt emberke. - Kezdhetjük a csatákat? - a trainerek serege kiáltott fel. Ekkor egy nagy táblát húzott elő, amelyen elég rosszul összeeszkábált bajnokságjelzés volt.
Sean első harca, egy lány ellen volt, akit Mayleynek hívtak, és a kezdő pokémonja egy Sandile volt, kedves lánynak látszott.
- Szia, a nevem Mayley, a pokémonom pedig Sandy, a Sandile! - valóban, nagyon kedves volt. - Te vagy Sean, ha nem tévedek.
- Igen! - bólintott. - A kezdőm Oshawott, előnyben vagyok ellened, sok sikert azért. - előhívta Oshawottot. - Mutasd meg, mi rejlik benned, Oshawott.
- Sandy, előre! Hölgyeké az elsőbbség! Használj Homokvihart! - a krokodil felugrott, majd pörögni kezdett.
- Ez nem hat Oshawott ellen! - Oshawott a háta mögé bújt. - Most meg mi a fenét csinálsz?
- Megijedt, aktiválódott Sandy képessége, a Megfélemlítés! Vajon képes lesz ijedtében harcolni? Lehet, már vége is van a csatának!
- Oshawott! - kiáltotta mérgesen, ekkor Oshawott összekapta magát, majd, mint hős, aki már nyert, előre ugrott. - Használj Vízágyút!
- Sandy, ugorj ki a Homokviharból, aztán használj gyorsan harapást!
- Hiba! - Kayley kissé összezavarodott, így egy hatalmas hibát követett el. - Gyerünk! Oshawott, használj Vízjátékot! - mikor a földhöz ért Oshawott, magabiztos volt a tekintete, majd víz tört fel, és Sandilet ellökték tőle.
- Ne, Sandy! Ez… lehetetlen. - döbbent meg Kayley. - Hiszen, nem is tudtam, hogy tanulhat ilyen mozdulatot Oshawott. Köszönöm a csatát, sokat tanultam belőle. - meghajolt, utána elment, közben visszahívta a pokémonját.
Blake korántsem kapott ilyen könnyű ellenfelet, egy tudóspalánta volt az ellenfele, Cube.
- A nevem Cube, és le foglak győzni könnyedén! - nevetett a szemüvege alatt. - Indulj kislány, Pawniard! - Pwniard nem nagyon volt harcoló kedvében.
- Vigyázz Blake, ez a pokémon kemény! - gondolta Sean. - Düh Vágóval könnyen okozhat súlyos sérüléseket is…
- Blake vagyok, és nem fogom feladni, csak mert nem vagyok előnyben ellened, előre Snivy!
- Pawniard, számításaim szerint, Dög Vágóval kell indítanunk! - Pawniardnak nem volt szimpatikus trainere, de azért megtette, amit kért.
- Snivy, ugorj fel gyorsan, majd használj Szőlő Ostor. - azonban Pawniard nagyon szilárd volt, nem volt olyan könnyű lelökni a földre, mint gondolták. - Nem lehet!
- Most pedig, használj szépen lefejelést! - Snivy ügyesen kikerülte a mozdulatot.
- Micsoda? De hát, a számításaim, ezt nem jelezték! - kiáltotta Cube. - Pawniard, te ostoba! Kelj már fel! - beleszorult Pawniard szarva a földbe.
- Remek, eljött a mi időnk, intézd el! Először is, használj Csábítást! - a szívecskék azonban nem voltak hatással a Pawniardja. - Micsoda?! Szóval ez a pokémon is lány?
- Bizony, de Pawniard, szedd már össze magad!
- Snivy, akkor repítsd el a Szőlő Ostoroddal a tár másik végébe! - ez egy döntő csapás volt, Pawniard vesztett. - Ez az Snivy, nyertünk!
- Gratulálok, szép győzelem volt! - mondta Sean, mikor elkezdett tapsolni. - Azonban, lassan mi is összekerülünk, az a csata lesz a legérdekesebb!
Így is történt, már szinte vége volt a napnak, közeledett a döntő ideje, amikor is összekerült a két fiú. Oshawott és Snivy is jócskán belefáradt a csatákba, de bírták még, erre a csatára biztosan.
- Elérkezett a mi időnk, Sean! - mindketten mosolyogtak, hiszen erre vártak már reggel óta.
A nap szinte tűzött, verejték csöpögött mindkettejük arcáról, de nem csak a meleg miatt, hanem mert már elfáradtak ő maguk is a csaták közepette.
- Sean vagyok, és a pokémonom Oshawott, megmutatjuk, mit tudunk, Blake Gray!
- Ugyan már, ne legyünk ennyire formálisak, kezdjük inkább, nemde Snivy?
- Oshawott, mi támadjunk először! - ekkor Snivy pofon vágta. - Hé, ez meg most miért?
- A hölgy szeretne kezdeni, ugye Snivy? - bólintott partnere. - Mindent beleadunk!
Összecsapott a két pokémon, a harci szellem ott lobogott mindkettejükben, de már fáradtak voltak, igaz nem adhatták a maximumot így, de még így is erősek voltak.
- Nahát, mintha Oshawott tegnaphoz képest, sokkal erősebb lenne! - döbbente meg Blake.
- Szerinted, miért keltünk ma 4-kor? Gyakoroltunk, épp így tanulta meg a Vízjátékot!
Miközben ezt a fontos eszmecserét folytatták, zajt hallottak, a rendezői standnál, odafigyeltek.
- Mi az, hogy nem adják ide a pokémonjainkat? Már fel kellett épülniük! - kiáltotta mérgesen egy fiú, amely oly ismerős volt számukra.
- Mi van ezzel a Cubebal? - kérdezte gúnyosan Blake. - idegesítő egy alak.
Azonban Cube gyanakvásának volt oka, ekkor ugyanis megjelent az igazi Joy nővér, az Audinojával, és a hamis felé mutatott:
- Kiadtátok magatokat nekem, illetve egy versenyt rendeztetek, miért tettétek mindezt?
- Francba bolondok, lebuktunk! - mondta mérgesen a hamis Joy, aztán lerántotta álruháját, Rose volt az. - Gyerünk, mutatkozzunk be a nagyvilágnak! Mi vagyunk a Team Sparkler!
- Már megint ők? - kérdezte mérgesen a két fiú.
- Már megint ezek a kölykök? - ők sem örültek nekik jobban.
- Gyerünk Audino, leckéztesd meg ezeket a puhányokat! - kiáltotta Joy nővér. - Árnyék Labda! - beletalált a standba, ám ekkor felemelkedett egy léghajó, rajta: „Team Sparkler”.
- Team Sparkler? Kik ezek a bohócok? - zúgtak a beszólások, de nem érdekelte őket.
- Na de Joy nővér, a szövegünk még el sem mondtuk! De ezt most bepótoljuk!
- Vörös Rose a nevem, azaz vörös rózsa, ne kerülj elég, vagy ellop a róka.
- Axel vagyok, és tolvajlás kenyerem, mindenki pokéja kell hát nekem.
- Végül itt van a vezér, Ivan mester, kis trainerek nem kell sírnotok értem! Mi vagyunk…
- A Team Sparkler! - kiáltották. A tömegmérges volt, szóval felgyorsítottak.
- Nem menekültök! - kiáltották a fiúk, ám Snivynak és Oshawottnak már nem volt semmi ereje, hogy kivédjék Trubbish Sav Permetjét.
- Majdnem el is felejtettük, őket is magunkkal visszük!
- Nem visztek el senkit, Audino, állítsd meg őket!
- Nem, nem, nem! Minccino, Hiper Hang! - ezzel megakadályozták Audinot a támadásban.
Egy újabb szorult helyzet, igaz N-től megmenekült Snivy és Oshawott, de vajon, ez a kapcsolat, ember és pokémon között, most is ilyen végkifejletet fog eredményezni?