Pokémon Black and White: Truth and Ideals 1. Rész: Új Kalandok, Hősök és Riválisok!

Egy pap-féle lépkedett előrébb, mintha palota lett volna körötte. Kezében egy koronát tartott, mosolya pedig rejtette igaz valóját. A trón, melyben egy meggyötört fiatal ült, szemében a magány súlya tükröződött, most, hogy ő lesz a király, az alattvalóinak terhét is magára kell vállalnia. De vajon, ez olyan, amelyet egy ilyen magányos ember megtehet egyedül, akinek még sosem voltak igaz barátai, a pokémonokon kívül, kiket elvesztett?
- Ez meg mi volt? - ébredt fel hirtelen egy fiatal fiú.
Nuvema Town napsütötte időjárása arról árulkodott, hogy közeleg a nyár, már csak pár nap, és valóban a meleg évszak itt van! A fák lombjai kizöldültek, az ég, kéken bámult a bárányfelhők mögül, melyek esőt rejtettek mélyen magukban. A házak felett pár Pidove repkedett, nem épp az eszükről voltak híresek, de egy kezdő pokémon trainernek kiválóan megfelelnek. Egy nagy laboratórium volt a város szélén, ide tartottak a fiatalok, hogyha el akartak indulni a mesterré válás rögös útján. Itt kapcsolódunk bele pár fiatal útjába, vagy mégsem? Professzor Juniper aggódott.
- Jajj ne, hova tűnt a harmadik kezdő? - körmét rágta, annyira aggódott.
- Professzor, sehol sem találjuk, azt hiszem kiszökött, és elindult világot látni.
- Miért, pont egy ilyen gézengúz pokémont kellett kifognom?
Elindultak volna, ám ekkor megpillantott három gyereket, a kisváros belső részén éltek, úgy tűnt, hogy nem ismerik egymást.
- Mi a neved? - kérdezte a barna hajú fiú a sötétebb hajút, aki nem válaszolt először. - Hallod?
- Sean Black a nevem, de nem értem mit érdekel téged!
- Az én nevem Blake Gray, örvendek a szerencsének! - Seant továbbiakban sem érdekelte. - Nem hallottam még a neved, talán új vagy?
- Nincs szükségem barátokra! Így nem is barátkoztam, tehát nem is hallhattál rólam.
- Az én nevem Hisako White! - mondta nevetve a harmadik fiatal, aki történetesen lány volt.
- Senki sem kérdezett! - szólt oda Sean mérgesen. Blake próbált vele beszélni, de nem ment.
Juniper ekkor szaladt el mellettük, ekkor odaszóltak, s megkérdezték mit csinál.
- T-tudjátok… - először kertelni akart, de véletlenül elszólta magát. - Eltűnt az egyik kezdő pokémon! - szájához rakta a kezét. - Ezt nem kellett volna.
- Segítünk visszaszerezni! - mondta Sean rögtön, Juniper elmosolyodott.
- Köszönöm Sean, hát persze! Most jössz partnert választani nem igaz? - a fiú bólintott.
- Blake a neved ugye? Rólam sem hallottál még?
- De sajnos hallottam! - mondta Hisakonak. - Egy utálatos lány vagy, emellett gonosz is. - Hisakot elkapta a pulykaméreg. - Professzor asszony, a nevem Blake Gray. - meghajolt.
- Az enyém meg Hisako White. - mormogta mérgesen.
- Sajnálom, de még nem választhattok pokémont, meg kell találnunk Oshawottot!
- Oshawott? - kérdezte Sean. - Magával tartok, hogy megkeressük!
- Én is megyek akkor! - kiáltott Blake. Sean kissé tolakodónak érezte a jelenlétét.
- Van más választásom, mint hogy menjek? - kérdezte undokon Hisakon.
- Maradj itt nyugodtan, a fiúkkal majd megleljük a kis Oshawottot. - nyugtatta Juniper.
Eközben Oshawott kevésbé aggódott azért, mert eltűnt. Sőt… Ő eléggé elvolt.
- Osha! - egy raktárépületbe zárták, amely tele volt pokémon étellel. - Osha! - mosolygott, aztán kibontott egy dobozt. - Osha-osha! - tapsikolt, majd falni kezdett.
Sean és Blake a professzorral az egész várost felkutatták, hogy megtalálják, ekkor zajra lettek figyelmesek.
- Te átkozott falánk pokémon! - egy öregasszony a parfisával kergetett ki egy raktárból valamit. - Vissza ne gyere!
- Mi történt itt Mrs. Hawkins? - kérdezte Blake, mikor odaértek.
- Egy Oshawott idejött, ahol takarítanom kell, és felfalta az összes pokémon ételt!
- Micsoda?! Egy Oshawott? - kérdezte Sean döbbenten. Juniper rögtön szaladni kezdett.
- Várjon professzor! - kiáltott utána Blake. - Nem kéne előbb megkérdezni merre futott?
- Most hogy mondod! Ma nem vagyok túl összeszedett! - az 1-es Körzet felé ment Oshawott.
- Oshawott, merre vagy? - kérdezgették, de választ nem kaptak. Egy fa mögül figyelte őket.
- Osha-osha! - mosolygott, aztán elindult a tó felé. - Osha! - boldog volt, hogy végre megtalálta. Korábban még nem volt ekkora vízben, szóval örült, hogy végre kiszabadult a laborból, és élvezheti a szabadságot.
- Professzor, miért szökött el Oshawott egyáltalán? - kérdezte Sean.
- Tudod, eléggé sokat mókázik, és mielőtt Snivy és Tepig kikeltek, sokat játszottam vele. Mióta viszont ők kikeltek, nincs időm annyi, így magányosan érezhette magát… Várjunk csak, megvan, hogy merre lehet! - elindultak a tó felé.
- Oshaaa! - kiáltott ijedten Oshawott.
- Veszélyben van! - aggódott Blake, így gyorsabbra fogta. Mikor meglátta a nagy pokémont, megijedt. - E-ez meg mi a fene?
- Seismitoad! - mondta Sean, mikor odaért.
- Ez így nem lesz jó… Seismitoad elkapta Oshawottot.
- Seismi! - kiáltott Seismitoad, aztán a professzort megcélozva egy Sár Bombát lőtt, amellyel eltalálta.
- Professzor ne! Le kell nyugtatnunk, ezt a pokémont! - elvette Juniper egyik pokémonját. - Indulj! - előjött Tepig, azonban nem akart szót fogadni, elég nyakas volt. - Mekkora mák!
- Akkor én meg előhívom ezt! - mondta Blake, amint megjelent előtte Snivy. - De cuki!
- Sni! - kicsit sem ijedt meg Seismitoadtól, sőt, kissé túlbecsülte magát.
- Snivy, mentsük meg Oshawottot! - együttműködésük elkezdődött. Oshawott viszont, nem akarta, hogy megmentsék, inkább Seismitoad, mint a laboratórium újra.
- Tepig, parázs! - végre Tepig is csinált valamit, de Seismitoad egy Hidro Pumpával elintézte. - Nagyszájú malac, mit is vártam! - gondolta Sean. - Vissza!
- Snivy, Szőlő Ostort! - kiütötte Oshawottot Seismitoad kezéből, aki ettől mérges lett. - Ó ne, Hiper Hangra készül, akadályozd meg valahogyan! - Snivy felugrott, megpördült, végül kacsintott egyet, szívecskék indultak meg a béka felé, aki ettől összezavarodott.
- Professzor, keljen fel gyorsan, szaladjunk! - ébresztgette Sean, aztán elmenekültek. Oshawott viszont, egy idő után megállt, és elindult volna visszafele.
- Oshawott, hova készülsz? - kérdezte Juniper mérgesen. - Gyere vissza a labdába!
- Osha-osha-osha! - kiáltotta, szinte könny szaladt a szemébe, született színész volt.
- Majd mi segítünk visszavinni, ugye Snivy? - kérdezte Blake, új barátja bólintott.
- Nocsak, ez a fiú, mintha több rejlene benne, mint elsőre hittem. - gondolta döbbenten Sean.
- Osha! - nem hátrált volna meg soha, még ha Seismitoad is állna előtte.
- Biztos vagy ebben? - kérdezte Blaket Juniper. - Hogyha összeszoktok, akkor más már nem választhatja, és te sem választhatsz mást!
- Nem is akarnék! - Snivy is így vélekedett. - Oshawott, készülj! Először Öklelés!
- Oshawott ezt könnyen kivédi! - gondolta Sean, így is történt. - Oshawott Vízágyúja nem sokat érne most, viszont a Szőlő Ostor rendkívül hatékony lehet ellene.
- Akkor most Szőlő Ostort! - Oshawott elugrált előtte, Snivyt azonban nem aggasztotta.
- Elég izgalmas egy csata. - mondta mosolyogva Juniper.
- Osha! - mérges lett, miután eltalálta az egyik ostor. - Oooosha! - Vízágyút használt, de semmit sem ért Snivy ellen.
- Egy kis fürdőzés? A hölgy nem kért belőle! Használd a Betakarást!
- De azt még nem tudja Snivy! - kiáltotta Juniper, azonban ekkor, használta. - Lehetetlen!
- Egy új támadást tanult, a vezetése alatt? - kérdezte döbbenten Sean. - Érdekes alak.
Snivy a szőlőostorával körbefogta Oshawottot, aki próbált menekülni a szorításból, de nem ment neki valami jól.
- Add fel Oshawott. - mondta nevetve Juniper, odament, Snivy elengedte a víz kezdőt.
- Osha, osha! - könny lábadt a szemébe, megsimogatta a fejét Snivy, Juniper pedig a hasát. - Osha, osha! - Juniper ölébe ugrott.
- Sajnálom, hogy keveset foglalkoztam veled, de most, menjünk vissza! - Oshawott bólintott.
Miután visszaértek a laboratóriumba, mivel Snivy és Blake már választottak, csak Tepig és Oshawott volt a terítéken.
- Stipi-stop! Lányoké az elsőbbség! Tepiget választom, tudom, hogy őt akarod! - nyújtogatta a nyelvét.
- Egyáltalán nem! Mindvégig Oshawottot akartam, amióta meghallottam, hogy elszökött. - Oshawott szeme csillogott, aztán az ölébe ugrott. - Ígérem, jó barátok leszünk.
- Nem azt mondtad, hogy nincs szükséged barátokra? - eközben Hisako majd felrobbant, mert nem tudott keresztbe tenni Seannak.
- „Barát” alatt embert értettem, a pokémonokkal teljesen máshogy áll a helyzet.
Kis idő múlva, az utcán mentek, Hisako még ottmaradt a professzorral.
- Mi történt? Miért vagy ilyen? - útban voltak hazafelé, miközben kérdezgette Seant.
- Semmi közöd sincs hozzá, és ne kövess, nem szeretem ha…
- Ne légy már ilyen, Snivy és Oshawott biztosan jól kijönnének egymással! - Oshawott elkezdett magyarázni Snivynak, aki rá sem hederített, csak büszkén állt.
- Osha! - mérges lett, és nekivágta a kagylóját, Snivy erre arrébb hajította.
- Látom, valóban jól kijönnek egymással. - mosolyodott el Sean, most először.
- Ne már, hadd menjek veled! - a válasz várható volt, „Nem!”.
Az „undok” fiú bement egy házban, mikor egy nő jött ki, és odaszólt a kint ácsorgónak:
- Sean barátja vagy? Örülök, hogy végre barátkozik valakivel! - behívta Blaket, ki felment a fiú szobájába. - Nahát, ez csodálatos… - a falat látva, tátva maradt a szája, tele volt a szoba pokémonokról készült poszterekkel.
- Miért vagy itt? Anya hívott be talán? - kicsit mérges lett, felvette a táskáját. - Nem is érdekes, én már indulok! - Blake kiment, ám előtte megpillantott egy képet. - Ez a kép… olyan boldog rajta.
Hazament, és úgy gondolta, ideje, hogy ő is elinduljon. Viszont szeretett volna Seannal menni, hiszen egy útitárssal könnyebb mégis.
- Várj, várj már meg! Félek a sötétben, szóval kell valaki, aki nem fél! - mondta nevetve.
- Megint te? - újra kezdett mérges lenni. - Muszáj állandóan engem követned?
- Komolyan, egyedül akarsz nekivágni egy ekkora útnak? Társaságban biztos könnyebb lesz!
- Milyen pici a táskád, hoztál gyógyszereket, és egyéb szükséges dolgot?
- Hogy… gyógyszert? Öö… - Így belegondolva, mit is hoztam pontosan?
- Gondoltam… Jó, gyere, de légy csendben! - ekkor valamit meghallottak a sötét fák között. - Mi rejtőzik ott? - Oshawott labdája felé nyúlt.
- Bocsánat, csak én vagyok! - mondta Juniper nevetve. - Elfelejtkeztem odaadni a labdákat!
- Valóban, erről még én is elfelejtkeztem! - elvették, aztán elpakolták. - És az a lány?
- Ő elkérte már korábban! Ez a Körzet, hát nem csodálatos? - kérdezte önfeledt boldogsággal Juniper, mikor a szél hajába kapott. - Sok sikert fiatalok, remélem, bekerültök a ligába.
- Köszönjük Juniper professzor! - mondták egyszerre, eközben a Körzet sötétségébe elindultak. - Hé, nem kéne aludnunk? - kérdezte Blake.
- Majd ha találtunk egy normális centert, de légy csöndben! - kiáltotta ingerülten, kijött Oshawott a labdájából. - Oshawott? - boldog volt barátja, hogy kalandoznak, de nem feltételezte, hogy éjszaka van, elkezdett remegni. - Kis bolond, gyere vissza a labdába! - nevetett.
- Nevet, a pokémonokkal sokkal kedvesebben viselkedik, mint bárki mással. - Miért?
- Mit miért? - összehúzta szemöldökét. - Miért vagyok ilyen másokkal?
- Igen, és miért van az, hogy a pokémonokkal oly kedves vagy?
- Megvan rá a magam oka, csalódtam egy személyben még korábban, azóta nem tudtam megbízni senkiben, de talán, te… - befejezte mondanivalóját. - Siessünk, a center messze van! - elkezdett szaladni.
- Rendben! - Snivy, remélem, jól alszol ott bent. - mosolygott, eközben egy fa mögül valaki figyelte őket, egy baseball sapkás idegen.
- A pokémonok egykor szabadok lesznek, és ezt én fogom elérni. Purrloin, a segítségemre leszel? - nagyon gyorsan beszélt, a macska pokémon pedig belé dörgölőzött, amely ott állt mellette még pár pillanattal ezelőtt.