Pokémon Black and White: Truth and Ideals 6. Rész: Egy Öreg Anyó? A Pidoveok Falva

- Nos, köszönöm, hogy segítettetek megkeresni Pawniardot, de most mennem kell. - mondta Cube kedvesen, aztán elindult. A fiúk pedig Juniper felé fordultak.
- Nekem is mennem kell, a Chargestone Caveben folyó kutatások komoly fejlődést eredményezhetnek. Először is Karrablast és Shelmet evolúcióját szeretném kutatni, azonban ami főleg érdekel, az, hogy miért akkor jelent meg Elgyem és Klink, amikor.
- Értjük! - mondták a fiúk mosolyogva. - Akkor az utunk itt kettéválik, viszlát, professzor!
- Viszlát, fiúk, sok sikert az úton! - lement az aluljáróba, ahol a metró márt várta az utasokat.
- Azt hiszem, ideje lenne indulni nekünk is, nem? - kérdezte Sean, mikor elindult. - Mi a baj?
- Anya, azt hiszem hezitált Ghetsis szavait hallván, nem is értem, miért gondolkodott el…
- Az, az ember, egy igazi rétor, célja mások meggyőzése a saját érveivel, és mások ellenvetéseinek elvetésével. Azt hiszem, mindenki a csapdájába esne egy ilyen alaknak.
- De mi nem, igaz? - kérdezte mosolyogva Blake, aztán elindultak mindketten.
Mikor kiértek a városból, egy nagy erdő tárult eléjük, csillogott a szemük, olyan szép volt. Tele volt zöld lombú fákkal, amelyeken liánok kúsztak az éltető fény felé. Pokémonok itt is voltak természetesen, a vastag, öreg törzsek között ott legelésztek a Sawsbuckok, a fákon Sewaddlek, illetve Swadloonok voltak. Ez a hely tele volt élettel, minden nyüzsgött, éjjel-nappal. Sean már nagyon tervezte, hogy el akar kapni egy pokémont.
- Ma el fogok kapni egy pokémon! - kiáltotta, erre megijedtek a Sawsbuckok, és elfutottak.
- Egy kicsit hangos voltál a pokémon fogáshoz, nem gondolod? - kérdezte Blake gúnyosan.

Miközben mentek az erdő mélye fele, a fák egyre kisebbnek tűntek, illetve a táj is egyre kietlenebb volt. A falevelek a földön hevertek, és egy-két fa ága le-letörve hevert a földön.
- Vajon mi történhetett itt? - kérdezte döbbenten Sean, mikor ez a látvány terült eléjük. Egy úthoz értek, ekkor megpillantottak pár Pidoveot. - Pidoveok, remek! - gondolta.
- Ezek meg Pidoveok! - mondta Blake. - Lássuk, mit mond a Dex! - „Ezek a pokémonok, a városhoz közel élnek. Hozzászoktak a városiakhoz, gyakran elkeverednek a plázákba, illetve parkokba.” - Nem tűnnek valami okosnak! - gondolta gúnyosan, miközben a Pidoveok a madárijesztőn játszottak.
- Hmph! Nem fontos, hogy okosak vagy sem, elkapom az egyiket! - megfogott egy pokélabdát, aztán odadobta a Pidoveok közé. - Micsoda?! - kérdezte döbbenten, mikor az egyik Pidove ellökte a pokélabdát.
- Mi ez a furcsa érzés? - kérdezte remegve Blake. - Mintha, valami gonosz jelenlét lenne…
- MIT CSINÁLTOK?! - ordibálta egy öreg néni mögöttük, és hátba vágta őket egy seprűvel. - Ez itt a Pidove rezervátum, nem támadhattok rájuk egyszerűen, barbárok!
- Elnézést, elnézést! - kérték a bocsánatát. - Nem tudtuk, hogy ez egy rezervátum.
- Megbocsátok, fiatalok! - mondta nevetve, aztán beinvitálta őket a házába. - A nevem Mrs. Pigeon! A férjem teremtette ezt a helyet, ő hagyta rám, hogy gondozzam ezeket a Pidoveokat, amíg csak tudom. Nem a legokosabb lények, azonban a férjem nagyon szerette őket, ezért kettővel kezdte, de aztán Unfezantjaitól még több Pidove lett, és így tovább! Az Unfezantok elmennek mindig, miután a kicsinyeik kikelnek, tudják, hogy én gondoskodom róluk. És nem engedem, hogy a férjem munkáját bárki tönkre tegye, még ilyen kölykök sem!
- Nem tudtuk, hogy ez ilyen fontos önnek! Sajnáljuk igazán. - mondta Blake. - Igazán szép történet, amit elmondott. - egy könnycsepp jelent meg Mrs. Pigeon szemében, e pillanatban megjelent egy Pidove, és letörölte a hölgy arcáról a könnyeket.
- Köszönöm, Pidove! Ez a Pidove azon a napon kelt ki, amikor a drágám meghalt. Ő a legkülönlegesebb Pidove.
- Várjunk csak, nem ez volt, amelyiket majdnem elkaptad? - kérdezte Blake barátjától.
- Pidove-pidove! - nekiment Seannak, és elkezdte a szárnyával ütlegelni.
- Hagyj már békén! - kiáltott fel Sean mérgesen, Mrs. Pigeon leállította a madarat.
- Pidove, kérlek! Ők nem rossz emberek, hidd el! - Pidove értette minden szavát.
- Nahát, a Pidove megértette, amit mond. Pedig eddig azt hittem, mind madáragyúak!
- Igen, de mint mondtam, ez a Pidove nagyon különleges. - mosolygott a néni, miközben erről a pokémonról beszélt. - Nos, kérhetnék valamit?
- Mégis mit? - kérdezték egyszerre, közben előhívták Snivyt és Oshawottot.
- Hát, látom pokémon mesterek vagytok, segítenétek etetni a Pidoveokat? Illetve, lenne valami! Valami, amiben tényleg segítenetek kéne.
- Mondja csak, szívesen segítünk bármiben! - mondta Blake.
- Biztos vagy benne? Még megesz a banya. - gondolta Sean, miközben farkasszemet néztek.
- Mint mondottam, nemrég halt meg a hitvesem, addig visszajártak az Unfezantok, de mostanság már nem teszik, mindeddig ők védtek másoktól, viszont, most hogy nincs védelmünk, egy pokémon csoport megtámad minket állandóan.
- Egy csoport? Csak nem a Team Sparkler? - kérdezte mérgesen Sean.
- Team mi? Dehogyis, ezek csak pokémonok. Egy vezetőjük van, Sigilyph, mellette pedig rengeteg Woobat. Állandóan megtámadják a Pidoveokat, és megeszik az ételt, amiket nekik rakok ki, meg kéne védenetek ettől a pokémon csapattól! - a Pidove, mely úgy kötődött a hölgyhöz, elég mérgesen nézett, magát okolta, mert nem tudja megvédeni a többieket. - Pidove, ne ostorozd magad, nem a te hibád! Sigilyph sokkal erősebb nálad.
Sean Pidoveot nézte végig, aztán felállt, Blake nem értette mit akarhat mondani, meg akarta először állítani, de végül rájött maga.
- Segítünk! - Pidove elfordult, elég dölyfös volt. - Pidove, kérlek… Hagyd, hogy segítsünk!
Pidove úgy tett, mintha nem érdekelné, de a szeme sarkából figyelte Seant.
- Akkor induljunk légy szíves etetni a kis drágáimat! - bólintottak a fiúk, ezalatt Snivy és Oshawott kimentek játszani az erdőbe.
A napnyugta itt is szép volt, hiszen hol nem lenne? A napnyugta mindenhol szép, mikor a narancssárga sugarak a földet nyaldossák. A méregzöld levelekről visszaverődött.
- Pidoveok, álljatok már meg! - kiáltotta Sean. Próbálta kiönteni a kaját, de a Pidoveok mind belebújtak a vödörbe. - Ostoba madarak. - gondolta gúnyosan.
- Nézd csak Blake, így kell ápolni a szárnyát!
- Wow, de jó! Tök jól csinálja hölgyem! - mondta mosolyogva. A Pidove nagyon jól viselte a szárnyának tisztítását, azonban közben Seant figyelte.
- Mikor leszel már készen azzal a kaja kiöntéssel? Mennyit bénázol? - kérdezte nevetve Mrs. Pigeon Seant, aki ettől még idegesebb lett. - Ugyan, biztosan menni fog!
- Biztosan. - gondolta Sean, végül sikerült kiöntenie, ám ekkor a Pidoveok mind bebújtak a vödörbe, és a maradékot próbálták kiszedni. - Ez most komoly? - KIFELE ONNAN!
- PIDOVE! - kicsusszant az öreg hölgy kezeiből, aztán egy Lég Hasítással majdnem eltalálta Seant. - Pidove… Pidove!
- Milyen arrogáns egy csirkéhez képest! - ordította Sean, szikrázott közöttük a levegő.
Távolabb, a Team Sparkler bukkant fel.
- Rose, biztosan erre van az a Pidove rezervátum? - kérdezte Axel. - Nem vagyok ebben…
- Fogd be! Már éhes vagyok, ne idegesíts még te is a bolondságaiddal!
- Hé, testvéreim, fejezzétek be, biztosan meg lesz az a hely nemsokára! - csitította őket Ivan.
- MI EZ? - kérdezte Sean, mikor zajt hallott az erdő felől. Megijedt minden Pidove.
- Jönnek. - mondta ijedten Mrs. Pigeon, megjelent a fák közül Snivy és Oshawott.
- Oshawott, Snivy, rendben vagytok? - kérdezte Blake, azok bólintottak, de megjelent egy hadseregnyi pokémon, a vezetőjük valóban egy Sigilyph volt.
- Sigi-sigi! - közeledett Sigilyph, arrogánsabb volt, mint Pidove, pedig az nehéz volt.
- Kérlek, állítsátok meg! - kiáltotta a hölgy, a fiúk bólintottak.
- Sean, gyerünk! Használjuk a kombónkat! Snivy, indulj! Most te ugrassz fel!
- Oshawott, tedd meg, amit kell! - Snivy felugrott, és megpróbálta lelökni Sigilyphet.
- Sigi, sigi! - elrepült Sigilyph, aztán a Woobatek Lég Hasításával kellett szembenéznie Snivynak. - Sigiiii! - adta ki a parancsot a támadásra.
- Mi a franc? - kérdezte Blake, mikor Snivy alig bírt felkelni a támadások után. - Sigilyph, lássuk! „Az ősi városok védelmezői, psziho erőt használ, hogy megtámadja ellenfeleit, amely megtámadja a territóriumát.” Akkor most Woobat! „Az orrának szívóerejével képes kapaszkodni a barlangok falán alvás közben. Ezt a szív alakú jel mögötti rész teszi lehetővel.” Mindkettő repülő és psziho, fenébe, akkor Snivy hátrányban van!
- Oshawott, nekünk kell őket elintézni! - mondta Sean, Oshawott picit berezelt.
- SNI! - kiáltotta Snivy mérgesen, Oshawottba ez erőt öntött. - Sni, sni! - előrébb lökte.
- Látod? Még Snivy szerint is menni fog! - mondta mosolyogva Sean. Oshawott elszánt lett.
- Pi…dove. - elmerengett Mrs. Pigeon legjobb barátja, aztán úgy döntött, beszáll a csatába. - PIDOVE! . felrepült, és mögötte az összes Pidove is hasonlóan tett.
- Pidove, harcolni akarsz? - kérdezte Mrs. Pigeon, elfogadta a döntését.
- Gyerünk Sean, Pidoveok! Meg tudjátok csinálni! - bíztatta őket Blake, Snivyval együtt.
- Oshawott támadj Vízágyúval! - lefoglalták Sigilyphet, aki próbálta kikerülni a támadást, eközben a Woobatek Lég Hasítást használtak, de így tettek a Pidoveok is.
- Sigi! - mérges lett, amikor kapott egy zuhanyt. - SIGII! - pszihosugárral telibe kapta Oshawottot, aki ettől messzire repült.
- Pidove? - féltette Oshawottot és Seant is, hiszen megértette, hogy segíteni akarnak.
- Oshawott, próbáld újra! Ugorj fel, aztán Vízágyú! - kiáltotta Sean hangosan.
- Ó ne, ez így nem lesz jó. - gondolta Blake, miközben ölében fogta Snivyt.
- Pidove, képes vagy győzelemre vezetni a többieket? - kérdezte Mrs. Pigeon.
Újabb pszihosugár indult meg Oshawott felé, de meglepő dolog történt. Pidove odaugrott, és megmentette ettől Oshawottot. Azonban így a Pidoveok elvesztették koncentrációjukat, az ellenfél Woobatek eltalálták őket, mindnyájan leestek a földre.
- Ó ne, a vezetőjük elbukott. Oshawottnak pedig így nincs esélye. Nem fog menni?
- Sigi… - kacagott, aztán az étel felé indult.
- Snivy, nem segíthetsz, nem akarom, hogy súlyosabban megsérülj, hagyd abba!
- PIDOVE! KELJ FEL! - ordította az öreg hölgy, ekkor az felébredt, és fény vette körül. - Pidove, átalakulsz? - kérdezte mosolyogva. - Annyira örülök!
- Piiiiiii…Quill! - Tranquill lett, és felszállt a Pidoveokkal együtt. Most már, egy igazi vezető lett. Oshawott felé repült, és felkapta. - Quill! - kiáltott Seannak.
- Rendben van, szóval fogjunk össze mi? Rendben, használj Oshawott Vízágyút! - Tranquill közben Légászt használt. - Wow, ebből újra Vízsugár-szerű támadás lesz! - de tévedett, ekkor lecsúszott Oshawott, azonban ment előre. - Oshawott tanult Vízsugarat?
- Sigi! - Sigilyph elég repültek a Woobatek, meg akarták állítani Tranquillt és Oshawottot.
- Quill! - megjelentek a Pidoveok, és leütötték az összes Woobatet.
- Most fordult a helyzet, a mi oldalunkra billent a mérleg. - Blake örült ennek a helyzetnek. - Látod Snivy, megmondta, hogy nincs ránk szükség!
- Tranquill, olyan büszke vagyok rád, most már te leszel az, aki megvédi a rezervátumot.
Oshawott és Tranquill azonban nem tudott betalálni, Hipnózissal elaltatta őket.
- Ó ne! - mondta mindenki, mikor Pszihikkel akarta legyőzni Oshawottékat Sigilyph, de történt valami. Tranquill felpattant, és elrántotta onnan Oshawottot.
- Szuper Szerencse, mennyi volt az esélye annak, hogy nem lesz rá hatással a Hipnózis? Oshawott, kelj már fel! - Oshawott ásítozni kezdett. - MONDTAM, HOGY FEJEZD BE AZ ALVÁST! Remek, most pedig fejezzük be!
Sigilyph egyet értett Seannal, már idegesítette őt is, hogy elhúzódott a csata. Égi Támadásra készülődött, közben felszálltak a Woobatek is mellé.
- Utolsó támadás! Tranquill Légász, Oshawott, használj Vízsugarat! - minden jól ment az elején, ám ekkor Oshawott elfordult, nem tudta irányítani a támadást. - Jajj, ne!
Sigilyph Pszihosugárral eltalálta Tranquillt, és a földre szorította, közben Oshawtott vezérlési problémákkal küzdött. A Woobatek támadni készültek.
- Tégy már valamit, Oshawott! - tört ki Seanból, végül Oshawott egyik Woobattől a másikra pattant, mindet leütötte, aztán megjelent Sigilyph felett.
- Sigi? - megállt a támadásban, Oshawott lesújtott rá, Tranquill megindult, és egy Légásszal véglegesen kiütötte ellenfelüket.
- Milyen szuper, jó voltál Oshawott! - pacsiztak egyet. - Tranquill, nélküled nem ment volna!
- Annyira, ügyes vagy! - Mrs. Pigeon magához ölelte Tranquillt. - Fiúk, igazán köszönöm!
Sigilyphet és a Woobateket elvitték a házba, és ott kikúrálták őket, hogy minél előbb jól legyenek, az öreg hölgy nem szerette látni, és hagyni főleg nem, ha egy pokémon beteg.
- Sigilyph? - kérdezte Sigilyph. Meglepődött, hogy segítettek neki, nem értette, miért.
- Nem szeretnél itt élni? Hiszen, nem muszáj ennek egy Pidove rezervátumnak lenni, lehetne egy repülő pokémonoknak való rezervátum. - Sigilyph visszagondolt a múltra, amikor a trainere elhagyta, mert túl gyengének ítélte. Még sosem volt vele senki sem ilyen kedves. Tranquill is odament hozzá, és bízatta arra, hogy maradjon.
- Örülök, hogy végül megoldódott minden. És, most már sokkal többen lettek!
- Igen, majd lehet építeni a pokémonok házához, hiszen a régibe már nem férnek! Nyugi, nem kell segíteni, majd ők megcsinálják, hiszen Sigilyph psziho ereje erőteljes.
- Mi ez a hang? - kérdezte döbbenten Blake, kifutottak, és a Team Sparkler volt az.
- Háh, mi vagyunk a Team Sparkler! - kiáltozták, ám mikor meglátták a fiúkat: - TI? Megint?
- Ezt nekünk kéne kérdeznünk, azt hiszem! - nyúltak volna a labdájukhoz, ám Sigilyph és Tranquill felszálltak a levegőbe.
- M-mi ez? - kérdezte Ivan. - Nem azt mondtad Rose, hogy itt csak Pidoveok vannak? Vá…
- Itt van, tessék! Szóval akkor, várjunk! Mikori ez a könyv? 10 éves? Hoppszli! Akkor…
- Úgy szállunk el, hogy a szövegünk se mondtuk el, de miért? - kérdezték sírva. - Jóéjt, mindenkinek!