29. Rész: The Prelude

Száz éve a Digi-Világ fénnyel teli tájaira sötétség szállt, hála a Hét Bűnös Vezérnek, a digimonjaikkal együtt, azonban aki mögöttük áll, talán még szörnyűbb, Dinahmon célja ismeretlen, de két hős megjelent, hogy megvédjék a világot! David és Bratt sikeresen legyőzték Lilithmont, de most egy új gonosz támad rájuk!
- Szuper-dimenziós bárd! - kiáltotta DarkKnightmon, ezzel eltalálva mindkét ellenfelét.
- Rajtunk nem fogsz ki te sötétfejű! - kiáltotta Stalkermon, majd Heatdramonnal együtt lecsapott DarkKnightmonra.

- Hogyan? Hogyan találhat el két bajnok szintű digimon?
Skeleton Light is figyelte a csatát, nem tűnt túlságosan elégedettnek.
- Mit csinál ez az ostoba lovag? Azt hittem erősebb ennél, de az előadása szánalmas!
- Várj még mester, ez nem a teljes ereje. - nyugtatta ArmedSkullmon.
DarkKnightmon nem gondolta soha, hogy ilyen nehéz perceket fog megélni pár kölyök ellen, és az ő „ostoba digimonjaik” ellen.
- Rendben, akkor teljes erővel fogok harcolni! - nekik rohant, úgy döntött, hogy közelharcban elintézi ellenfeleit.
- Stalkermon figyelj oda! DarkKnightmon nem az a könnyű ellenfél!
- Nem mondod! - mondta mérgesen Stalkermon, miközben a támadásokat kerülte.
- Várj David, használjátok a Zöld-energia kardot. - tanácsolta Bratt.
- Rendben, digi-fegyver idézés! - odadobta Stalkermonnak.
- Nocsak, van fegyveretek is? - kérdezte nevetve DarkKnightmon. - Lássuk mit értek vele… - felemelte a fegyverét. - Ezer-fegyver Technika: Sötét Bíbor!
Milliónyi dárda jelent meg az égen, amelyeket DarkKnightmon idézett.
- Mi ez a támadás? - megdöbbent Heatdramon, majdnem eltalálta őket.
- Használd a kardot! - tanácsolta David.
- Valóban, ha létrehozok egy robbanó pajzsot, simán kivédhetjük. - gondolta Stalkermon, így is tett. - Most te következel DarkKnightmon. - eldobta a kardot.
- Együtt, elintézzük! - Heatdramon nagyon bizakodó volt.
- Nem győzhetnek le ilyen férgek! - a sötét energia és ellenfelei energiája összecsapott.
- GYERÜNK!
- NEEM! - DarkKnightmon hátrarepült, miközben elsuhant mellette két ellenfele.
- A földre került, milyen szánalmas lovag. - fejezte ki véleményét szavakban Skeleton Light.
DarkKnightmon alig bírt állni. A szemei vörösen ragyogtak, felemelte a fegyverét.
- Rohadékok! Így nem végződhet. - sötét vírusok jelentek meg felette. - Maximum S-Vírus! - elkezdett megváltozni, szárnyai nőttek, az egyik lába csontváz lett, ahogyan az egyik keze is. A fegyvere egyik fele átváltozott egy hosszú csonttá, a másikból pedig tüskék nőttek. - Háháhá! Én vagyok SuperDarkKnightmon!
- EZ meg mi? - kérdezték döbbenten.
- Én a halál lovagja vagyok, DarkKnightmon. Arra lettem kárhoztatva, hogy mindenki gyűlöljön. - Még ő is… - Ezért, mindent megsemmisítek!
- Még így is legyőzhetünk! - ellenfele elkezdett nevetni.
- Hogy ti? Ebben a formámban még csak megkarcolni se fogtok tudni!
- Arrogáns bohóc! - energiasugár vette őket körbe. - Megsemmisítünk! Egyesített támadás!
- Jelenleg, nem én vagyok az arrogáns. - felemelte dárdáját, lecsapott vele kétszer. Ellenfelei két külön irányba repültek. - Ez még csak támadás sem volt, tulajdonképpen csak legyintettem. Megmutatom milyen egy igazi támadás!
- David, valamit tennünk kell, ha így fog menni, legyőz minket… nem is…
- Hmm? - Valaki biztosan figyel minket, hiszen DarkKnightmon egyedül nem mászkálna. Nem alakulhatunk át mindketten.
- Nem támadtok? - kérdezte SuperDarkKnightmon csalódottan. - RENDBEN! - őrült arckifejezéssel elkezdte forgatni a dárdáját. - Kaotikus Meteorzápor!
- Na ne, ez mindenhova lecsap?
- Át kell alakítani a digimonjainkat! - kiáltotta Bratt.
- Nem, csak én alakítom át. - Bratt megdöbben a kijelentésen. - DigiLélek teljes feltöltés!
- Véégre! Azt hittem sosem alakulhatok már át! Stalkermon digiváltozik CyberFliermonná! - felkapta a Zöld-energia Kardját.
- Csak egyikőtök alakult át? Micsoda arrogancia. - nevetni kezdett. Felrepült az ég felé. - Megsemmisítelek benneteket egyetlen támadással.
- Azt hiszed mi? - kérdezte CyberFliermon. - Delta Csapás! - telibe kapta DarkKnightmont.
- Mi ez az erő? Egy egyszerű végső szintű digimon vagy!
Bratt nem értette, Heatdramon miért ne alakuljon át.
- Mi van David, csak ti akarjátok a dicsőséget? - kérdezte a digimon mérgesen.
- Még mindig nem értitek? DarkKnightmon nem egyedül van itt. Emlékeztek arra a srácra, és a csontkollekciójára? Biztosan figyelnek…
- Hogyan? Shawn itt van? - kérdezte magában Bratt.
- Mi a baj? Olyan furcsa arcot vágtál. - jegyezte meg David. Egy robbanás hallatszott. - CyberFliermon!
- Ahh, ez még így is erős egy digimonnak. - megpróbált felállni.
- Heatdramon, együtt kell támadnotok!
- Miért parancsolgatsz nekem? - kérdezte mérgesen Heatdramon.
- Hahaha, megsemmisítelek benneteket! - nevetett DarkKnightmon, sötét örvény vette körbe. - Kaotikus Szélörvény! - a sötétségből pengék lettek, és elkezdtek repülni ellenfelei felé.
- CyberFliermon, térítsd el őket, én meg támadok! - Heatdramon támadásra kész volt.
- Rendben, de ki mondta, hogy parancsolgass? - a Zöld-energia Kardot előre tartotta, kivédte vele az összes pengét. - MOST!
- Vörös Karmok! - egy energiasugarat hagyva repült el társa mellett.
- Milyen merész kis digimon vagy, de ez nem lesz az érdemedre! - felemelte a fegyverét. - Kaotikus Gránát! - milliónyi sugarat szórt Heatdramon felé.
- Ne hidd, hogy ez fog hatni ellenem! - jól manőverezve kikerülte mindet.
- Gyerünk Heatdramon, intézd el!
- NEM LEHET! - egy ilyen törpe eltalálta, és megrepesztette a páncélom? - kérdezte döbbenten DarkKnightmon. - Ellenem győzni? Milyen ostoba gondolat! - felrepült, ám egy zöld sugár követte.
- Kissé elszámoltad magad öregem! - egy suhintás, és DarkKnightmon páncélja zöld energia kíséretében tovább repedt, a szárnyai pedig feloszlottak.
- Vesztettem? - kérdezte döbbenten DarkKnightmon, a földre esett, egy óriási robbanás kíséretében. - Még nem, még élek! - felragyogott a fegyvere, megfordította, átalakult egy lándzsává. - A Daedalus Lándzsa? - Hehehe… Ha ezt elsütöm ellenük, győztem.
- Használjunk egységes támadást! - mondta Bratt, David bólintott. A DigiLelkeik megnőttek körülöttük. - GYERÜNK! - ordították együtt.
- Igen! Egyesült támadás!
- Végetek! - kiáltott fel DarkKnightmon győzelemittasan. - Repülj! Daedalus Lándzsa!
Egyszerűen elkerülték a lándzsát, ami eltűnt a semmiben.
- Micsoda? Nem próbáltak beletámadni? Miért? - Áááh! - szétvált SkullKnightmonra és DeadlyAxemonra. - Vesztettem, feladom.
- Nem! Most megsemmisülsz! - kiáltotta David mérgesen. - Nem hagyom, hogy más digimont, nem… más barátunkat megöld!
- Micsoda? Jól vagy? - kérdezte Bratt.
- Surfimonnal amit tettél, megbocsáthatatlan, gyerünk CyberFliermon!
- Ha te mondod… - elég bizonytalan volt, de megindult SkullKnightmon felé.
- Elég jók voltatok. - szólalt meg hátulról valaki.
- S-Surfimon? - kérdezte döbbenten David, CyberFliermon megállt. - Te élsz?
- Hé, kölyök! - SkullKnightmon eldobta David felé a Daedalus Lándzsát.
- Mi ez? - önkéntelenül is maga elé tartotta a DigiViceát, amelybe belement a lándzsa. - Mit akartál?
- A lándzsa téged választott, így hát a tied!
- Nem is tudom előhívni! - próbálgatta, de nem ment.
- A Daedalus Lándzsa csak akkor jön elő, ha szükséged van rá. Amikor igazán szükséged lesz rá, használhatod, ég veled! Még találkozunk egyszer. - eltűntek az erdőbe.
- Furcsa alak ez a DarkKnightmon, nem? - kérdezte Bratt.
- Minden bizonyára. - Daedalus Lándzsa, egy ősi fegyver, amely mega szintű digimonok ellen is használható, ezt mondja a leírása. Mégis… mintha valami titok lenne körülötte.
SkullKnightmon és DeadlyAxemon épp indulni kezdtek volna egy átjárón, amikor megjelent Skeleton Light.
- Hova készültök, vesztesek? - kérdezte ArmedSkullmon.
- Nem tartozik rátok, innentől nem fogunk nektek dolgozni, a méltó harcost megtaláltuk.
- Ilyen könnyen elengednélek benneteket? - kérdezte Skeleton. - Ne vegyetek rá mérget!
SkullKnightmon és társa egyesültek DarkKnightmonná.
- Ellenem semmit sem tehetsz, ostoba ember! - sötét lökéssel elrepítette mindkettőt. - Szánalmas, sosem leszel képes legyőzni őket.
- MIT MONDTÁL? Haszontalan lovag!
- Hehehe. Milyen szánalmas. - mormogta, miközben a portálon átment. - A legfontosabb, hogy a testvéremet megtaláljam, de még biztosan találkozunk, kölyök. - elmosolyodott, miközben a dimenziók között utazott.
Skeleton Lightot sötétség vette körbe.
- Szánalmas?! Rohadék, még hogy nem tudom leverni őket? Ne légy bolond! - a DigiViceába őrült mennyiségű sötét energiát küldött, ArmedSkullmon átalakult ekkor…
- Én vagyok, KingSkullmon! - egy óriási csontváz volt, koronával a fején, de páncéllal volt borítva, a szemei vörösen izzottak.
- Mi ez? - kérdezte David, amikor zajt hallott, egy sötét energia őt és CyberFliermont eltalálta. - Azt hiszem, ez rád marad Bratt. - elcsuklott a hangja, és összeesett mosolyogva.
- David, ne! - előtte volt Shawn, a legjobb barátja, aki most a legnagyobb ellensége.
- Na, mit mondtam DarkKnightmon, le tudjuk őket győzni! - ordítozott őrülten.
- Shawn… Tényleg te vagy az? - kérdezte Bratt halkan. - SHAWN! Miért?
- Ezt én kérdezhetném! Miért állsz az igazság útjába? Hiszen, együtt…
- Az igazság útja? - Igen, emlékszem már, miért estél mély depresszióba. Régen sokszor bántottak a nagyobbak, én bár legtöbbször megvédtelek, mégsem sikerült mindig.
„- Mi történt már megint? - kérdezte Bratt mérgesen.
- Elvették az ebédem. - Bratt indulni készült. - Ne, hagyd örömmel adtam nekik. - erőltetett mosollyal mondta.”
- Az nap talált rá az Igazságosztóra. Egy MMORPG játékra, ahol olyan lehetett amilyen akart lenni. Szomorú beismerni, de mérföldekkel jobb volt, mint én.
„- Nee, már megint levertél!
- Nem baj, majd jobb leszel Bratt. - mondta mosolyogva Shawn. - A célom jelenleg, hogy az első legyen a ranglistán.
- Rendben, segítek neked elérni a célod!”
- Napokon, heteken át dolgoztunk. Hónapokig tartott, míg el nem érte az első helyet.
„- Ez az utolsó harc, amellyel első lehetek, de ne hagyd magad, kérlek.
- Miért tenném? Hiszen majdnem erősebb vagyok, mint te, ha legyőzlek, én leszek az első!
- Ez a beszéd!”
- Szánalmas, de még akkor is mérföldekkel lehagyott, ugyanazon a szinten voltunk, mégis… De egy nap…
„Az iskolán épp végighaladtak.
- Nézzétek, ott jön Shawn Blind, az Igazságosztón ő az első.
- Végre látják mi is az igazságom. - mondta mosolyogva Shawn. - Erősebbnek érzem magam.
- Nocsak, itt az én szendvics gyáram. - egy furcsa alak jelent meg előtte. - Ma milyen finomságot hoztál nekem?
- Hagyd békén idióta! - mondta nyugodt arccal Bratt.
- Mit mondtál, te…”
- Nem jöttem rá, de aznap rájött, hogyan tehetné tönkre Shawn életét.
„- Az igazság mi? Ch. Rendben, akkor megmutatom milyen a te igazságod!
Aznap Shawn épp tanult délután, mikor este be akart lépni, az accountja nem működött.
- Mi történhetett? - kérdezte ijedten.
- Várj, megnézem a céhben benne vagy-e még!
Nem volt benne… a karaktere eltűnt, valaki kitörölte.
- Nem lehet… Annyit dolgoztam érte. - sírni kezdett Shawn, végül lekapcsolta a gépét.”
- Összetört a lelke, mert számára legfontosabbat elvesztette egy ostoba alak miatt.
„- Mi a baj Shawn? Olyan, mintha elvesztetted volna a lelkek.
- Elvesztettem a számomra legfontosabbat…
- Az embereknek a legfontosabb mindig az életük, ne mondj ilyet!
- Fogd be! Te nem értheted az érzéseim!”
- Elrohant, otthagyott. Azután nem láttam többé, azt hallottam eltűnt. Szóval itt bujkáltál mindeddig, hogy az igazságod megtaláld? - Shawn. - a fejét felkapta barátja. - A lelkedet elvesztetted, és sötétségbe menekültél, de én visszaszerzem neked, ígérem! - felemelte a kezét. - DigiLélek teljes feltöltés!