32. Rész: Curtain Call! ~ The Traveling Circus!

Száz éve a Digi-Világ fénnyel teli tájaira sötétség szállt, hála a Hét Bűnös Vezérnek, a digimonjaikkal együtt, azonban aki mögöttük áll, talán még szörnyűbb, Dinahmon célja ismeretlen, de két hős megjelent, hogy megvédjék a világot! Vajon, képesek-e legyőzni a Démon Lordokat, mielőtt Dinahmon felébredne?

- HoneyBeemonnak vége. - mondta David szomorúan a győzelem után. Zamielmon mérgesen nézett felé.
- Miattatok támadtak ránk, ez biztos! - magát okolta valójában. Nem tudta megvédeni a falu egyik lakosát.
- Micsoda?! Mi tehetünk róla? - Daviden kívül mindnyájan felkapták a vizet.
- Ne, hagyjátok, igazuk van. - elment Zamielmon mellett. - Mit tesztek most? A falutokat lerombolták, annak ellenére, ahogyan védted az épületeket.
- A HoneyBeemonoknak szükségük van a védelemre. Egyetlen ilyen hely létezik, ahol ez lehetséges. - felemelte a karját, és kinyílt egy kapu.
- Van olyan hely, amely ezekben a napokban biztonságos?
- Az úrnőm hazája, a Sanctuary Land el van rejtve az ellenséges erők ellen. - a HoneyBeemonok szomorú zümmögéssel repültek be a dimenziós kapuba.
- Ugye, rendben lesztek? - kérdezte David, Zamielmon elmosolyodott.
- Persze, de ajánlom, hogy legyőzzétek Beelzemont! - beugrott ő is a portálba, az pedig sistergés után eltűnt.
- Rendben lesznek, ne aggódj. - nyugtatta Wingmon.
- Tudom. - elindultak az ösvényen, féltek mi várhatja a végén őket.
- Hé, David, HoneyBeemon megmentett téged, nem hagyhatod hiábavalónak az áldozatát. - nem igazán értette a másik fiú, hogy mire akar kilyukadni. - Ha minden rosszul alakulna, akkor is győzni fogunk!
- Igen, mindenképp győzünk!
- Ez a nap még nem az, amelyen legyőzhetnénk egy újabb Démon Lordot. - jelentette ki higgadtan. - Te és Emberdramon még mindig fáradtak vagytok a harc óta Shawnnal. - Bratt elszomorodott. - Engem is kifárasztott a DarkKnightmon elleni csata, lehetetlen, hogy győzzünk.
Az erdőt valamennyire letarolta a Waspmon roham, de még mindig elég szép volt ahhoz képest, hogy a sötétség mindent beborított. Hál istennek egyetlen HoneyBeemon sem alakult át Waspmonná, így Beelzemon serege nem bővült.
- Ehh? - nevetett Dark Brigade. - Szóval David Griff nem okozott csalódást. Legyőzte egyetlen csapással a Waspmon seregem.
- Ennek ennyire nem örülnék. - Beelzemon kezdett ideges lenni. - Hogyha a seregem felaprózódik, mivel pusztítjuk el őket?
- Természetesen szemtől-szemben, pontosan úgy tervezem.
- Szemtől-szemben? Hehh, nem fogom bemocskolni a kezem ilyenekkel.
- Ugyan Beelzemon, mi a lokációja a E-osztályú ostobáknak? Szükség lesz rájuk! Add ki parancsban David és bandájának megtámadását.
- A Waspmonok adatai…
- Fald fel őket! Már nincs rájuk szükség.
Beelzemont hideg szél érintette meg, amint kilépett a teremből. Tactimon még mindig furcsán viselkedett vele szemben
- Én? Mint Királyi Lovag? Pont Beelzemon nagyurat áruljam el?
- Tactimon, figyelsz? - kérdezte Beelzemon. - Hé, Tactimon! - megrúgta hátulról.
- Mi az?
- Mi? Hogy merészeled? Talán „rögtön” vagy „igenis”.
- Sajnálom, épp elgondolkodtam valamin. Mit szeretne Beelzemon nagyúr?
- Küldd ki a titkos csapatot az emberek eliminálására!
- Rendben, rögtön cselekszem. - elindult, de megállt rögtön. - Valamit szeretnék kérdezni.
- Kérdezd, mostanság olyan megbízhatatlan vagy.
- Hogyan találkoztunk? Nem emlékszem semmire a múltamból.
- Egy katakombában találtalak meg elzárva sötét erők mögött, gondoltam, ez a srác kell nekem hadnagynak. - boldog volt, amikor erre emlékezett vissza.
- Katakomba? - felsejlettek neki ebben a pillanatban fehér szárnyak. - Mi ez az emlék? - a fejét fogta. - Ki vagyok én?
- Menj a dolgodra most már! Elég volt a kérdezősködésből! Kezdesz kissé irritáló lenni. Vigyázz magadra, ne húzd ki a gyufát.
A kastély körül terjengő sötét energia egyre kellemetlenebb lett Tactimon számára minden másodperccel, amit ott töltött. Elindult a lépcsőn, amely a kastély talapzatához vezetett.
- Én vagyok az utolsó lovag, már biztos vagyok benne. Az a katakomba egyetlen hely lehetett, ahova tilos bemennem, amelyet Dinahmon épített!
David és Bratt továbbra is az ösvényen haladtak, bár a sötét aurától alig látszott, egyre sötétebb lett az ég, esteledni készülődött.
- Sietnünk kell! Keressünk valamilyen búvóhelyet. - Bratt fáradt volt, az előző nagy harc még mindig kihatással volt rá.
- Tudom, de itt az erdő közepén nem állhatunk meg. - digimonjaik már a Viceban aludtak, körülöttük pedig vöröslő szemek sorakoztak.
- Megállni! - kiáltott fel egy ilyen vörös szem tulajdonosa, előlépett.
- Ez meg mi? - kérdezte David. Mindegyik digimon feléjük indult.
- Én vagyok BlackWereGarurumon, ők pedig a társaim, BlackGarurumonok! Adjatok ide minden ételt, és elengedünk benneteket.
- Nincs semmilyen ételünk, szóval ezt eléggé megszívtátok.
- Ne ugrass, furcsa digimon. Éhesek vagyunk!
- Hm? Szóval ti nem is vagytok Beelzemon szolgái? - kérdezte Bratt döbbenten.
- Beelzemon? Az egy alávaló féreg! Miatta éhezünk, régebben együtt éltünk itt az erdőben rengetek más digimonnal, akkoriban még nem voltunk ilyen ocsmányak.
- Mi Beelzemon miatt vagyunk itt! Megsemmisítjük! - elszánt volt David, főleg azóta, hogy meghalt HoneyBeemon.
- Várjunk, hiszen ti emberek vagytok! - elkezdtek ordítani a társai. - Nyugi már, ők emberek, a megmentésünkért jöttek!
- Miért mondja ezt mindenki? Mintha megvédhetnénk az összes életet.
- Ha az összest nem is, legalább próbáltok tenni valamit. Sajnálatosan, mi egyszerű digimonok semmit sem tehetünk egy Démon Lord szintű társunk ellen.
- Démon Lord és Szent Lovag, milyen furcsa címek, mégis olyan esendőek.
- Nos, nekünk kaja kell, nektek nincs, úgyhogy megyünk innen. Bocsássatok meg, még talán találkozunk! - hamar eltűntek a bozótok között.
- Furcsa… - David nem értette mit akar mondani. - Mármint… Furcsa volt ez a digimon. A sötétség behatással van a külsejére, mégis a szívét nem érte el.
- Ki tudja, lehet becsapott minket, és mégis gonosz.
Valamilyen fényt pillantottak meg, hangzavar volt abban az irányban.
- Ez meg mi?
A fény felé futottak, ott volt rengeteg digimon. Mikor odaértek, mindegyik feléjük nézett.
- Talán megzavartunk valamit?
- Áh, újabb vendégek, mégpedig a 100. és 101. vendégeink! - elég hangos volt ez a furcsa külsejű digimon.
- Ez meg mi a franc? - kérdezte David.
- A Circus Land Vándorcirkusza! - mondta Emberdramon csillogó szemekkel.
- Ti meg mikor jöttetek elő? - kérdezte Bratt.
- Cirkusz? Az meg mi? - David még sosem volt ezelőtt cirkuszban, mindenki padlót fogott a hírtől.
- Gyertek csak be, ingyen van a 100.-nak és barátainak! - furcsa mosollyal betessékelte őket a gyanús digimon. - Élvezzétek az előadást, amíg tudjátok.
Még pont találtak ülőhelyet, egy Sukamon és Chuumon mellett. Elég büdös volt a légkör, de David kíváncsi volt milyen egy cirkusz. Körben voltak a hatalmas sátorban ülőhelyek és lépcsők. Alul trambulinok, felül pedig egy nagy kötél volt.
- Most, hogy mindenki itt van, kezdődhet a Circus Land - Vándorcirkuszának az előadása! Hadd mutassam be magam, én Jokermon vagyok, a porondmester.
- Örülök, hogy sikerült jegyet szereznem, manapság ez a hely nagyon szomorú, egy kis boldogság mindig kell! - Sukamon szagának ellenére, igen kedves volt.
- A mai előadásban, megismerhetitek a virtuóz előadóim tehetségét, illetve identitását. Kezdhetjük a showt? - mindenki IGEN-t kiáltott. - Első műsorszámunk a késdobáló Karatenmon, a vállalkozó szellemű Lotosmon fog kései elé állni.
- Mi? Jokermon, erről nem volt szó. - kiáltozott Lotosmon lekötözve.
- Ne aggódj, Karatenmon nagyon jól céloz. - egy zsebkendővel betömte Lotosmon száját. - Ha fájna, azért ez kell. - Lotosmon elég ideges lett ezután.
- Én vagyok Karatenmon. - bemutatkozott, Jokermon pedig a színfalak mögé sétált. - Jokermon bízik bennem, meg kell mindent tennem. - Becsukott szemmel fogom eldobni az Iratakákat! - Lotosmon egyre inkább aggodalmaskodott. - Há! - a kések repültek, azonban rossz irányba, David és Bratt felé.
- Elég rosszul célzok ma. - gondolta Karatenmon, Lotosmon megkönnyebbült.
- Igen, elég rosszul. - Wingmon visszaküldte a késszerű kardokat, néhány az eredeti célpontba csapódott be, Lotosmon szemeiben könnyek jelentek meg.
- Azt hiszem, már végzett Karatenmon. - nevetett Jokermon, amikor is az egyik Irataka a falba fúródott, majdnem eltalálva. A szája is tátva maradt. - Ostoba, megölhettél volna. - gondolta idegesen.
- A cirkusz nagyon veszélyes hely. - ismételgette David.
- Te tényleg nem jártál még egyben sem? - nem akarták elhinni.
A következő számban is részt vett Lotosmon, a kötélen kellett végigmenni minden biztosítókötél nélkül. Kecses mozdulatokkal könnyedén sikerült neki.
- A következő számban az éles humorú zsonglőr, Boltmon következik, partnerével Kiwimonnal!
- Ó zsonglőr, végre egy veszélytelen előadás.
- Kissé beleéli magát, nem? - kérdezte Wingmon. - Mintha mindenről elfelejtkezett volna.
- Még sose láttam ennyire pszichopatának. - Emberdramon komolyan aggódott.
Kiwimon ChibiKiwimonokat küldött Boltmon kezeibe, azzal zsonglőrködött, egy pillanatban viszont, Boltmon furcsa mozdulatot tett.
- Ez az, most csinálja. - Háháhá!
A ChibiKiwimonok Boltmon mögé estek, annak pedig a bárdja valahogy elrepült, repült, tovább ment, David feje előtt egy milliméterrel megállt, aztán bumeránghoz hasonlóan visszafordult.
- Ez is veszélyes. - nagyot nyelt.
- Elfelejtettem, a bárdom úgy működik, mint egy bumeráng. - fejét vakargatta a zsonglőr.
- Ááh! - Jokermon menekült, elsuhant felette a bárd, levágta a sapkáját. - Átkozott csavarozott szörnyeteg grááh, miért a csodálatos sapkám?
Jokermon feje be lett kötve, mindenki csodálkozott miért, valahogy senkinek sem tűntek fel a fura balesetek, mindenki a cirkusz létezésének örült, nem is az előadásnak.
- Mi lehet ezekkel az előadásokkal, mintha minket céloznának. - gondolta Bratt. - Legalább David jól szórakozik. - kissé zavarta ez a tény.
Az utolsó szám következett, Jokermon már teljesen lesérült, egyetlen merényletecske sem sikerült.
- Na, idefigyeljetek, ha nem sikerül ez a szám sem, akkor végetek van! - mondta idegesen Jokermon.
Jokermon kijött, majd megjelent előtte egy furcsa gömb alakú digimon.
- MetalMamemon az ágyújával kilő egy bátor digimont, Bombmont! - betömte nagy nehezen a kis bomba digimont. - Most, végetek!
- Jokermon, én nem tudok célozni. - jegyezte meg MetalMamemon.
- Micsoda?! - sikoltott fel, mikor kilőtt a bomba.
Bombmon a nézők közé esett, akik egymásnak dobálták, David felé haladt a hullám, végül hozzá került.
- Nahát, ilyen digimonok is léteznek? - kérdezte döbbenten.
- DOBD EL! - kiáltotta mindenki.
- Ez az! - fordult el kaján mosollyal az arcán Jokermon, ám ebben a pillanatban a lába elé esett valami. - Mi… NE! - felrobbant Bombmon, teljesen leégett a feje. - Lehetetlen.
David felállt, és nevetve tapsolt.
- Ez az utolsó előadás, nagyon attraktív és vicces volt.
- Örülök, hogy neked tetszik. - gondolta Jokermon mérgesen.
Jokermon a színfalak mögött idegesen tombolt. Megjelent egy képernyő.
- Nagyuram, sajnálom, nem sikerült teljesítenem a tervem.
- Gondoltam, haszontalan vagy, mint mindig! Rendben, elég, ha a Vicet hozod el nekem, de ha megölnéd őket, előléptetlek!
- Valóban? Rendben Beelzemon nagyúr, mindent megteszek.