30. Rész: Voice Inside My Heart

Száz éve a Digi-Világ fénnyel teli tájaira sötétség szállt, hála a Hét Bűnös Vezérnek, a digimonjaikkal együtt, azonban aki mögöttük áll, talán még szörnyűbb, Dinahmon célja ismeretlen, de két hős megjelent, hogy megvédjék a világot! Egy rég látott barát útját állta a társaságnak, Bratt legnagyobb harca következik!
- DigiLélek teljes feltöltés! - kiáltotta Bratt, miután nemes céltól vezérelve a levegőbe ütött.
- Heatdramon digiváltozik, Blazedramon, a ragyogó lángok ura! - kiugrott a lángok közül, rögtön nekirontott az óriási csontkollekciónak.
- David, igazad volt, itt bujkált. Bármennyire is próbáltuk, de nem tudtuk magunkat… téged megvédeni tőle. - odafordult ahol barátja épp feküdt.

- Hé-hé, idefigyelj! - jelent meg mellette Shawn, a digilelkével majdnem megütötte.
David egy sötét helyen volt, ahová egy cseppnyi fény sem jutott be, kábán ébredezett, suttogást hallott a távolból. Nem tudta mire vélni, megpróbált felállni, elindult a hang irányába. A sötétség minél mélyebb volt, a hang annál hangosabbá vált.
- Ki vagy te? - kérdezgette ijedten, hiszen azt sem tudta merre van.
- Végre hall valaki! - megkönnyebbült volt a hangja. - Ments meg! Ments meg a sötétségből minket, kérlek!
- Minket? Ki az a „mi”? - valami lüktetést érzett, újra „felébredt”. Másik helyen találta magát.
Mindeközben Lucemon Dinahmon kastélyában tartózkodott, hiszen érdekelte mi lesz a kimenetele a harcnak Shawn és Bratt között. A kastély feletti viharfelhőkből villámok csapkodtak.
- Grááh… Nem! - kiáltozott Dinahmon.
- Mi a probléma, nagyuram? - kérdezte Lucemon, ijedtséget színlelve. - Talán készen állsz a feltámadásodra?
- Még nem, kell egy kis idő! - sötét energiát eresztett ki, majdnem elsodorva vele Lucemont. - Mit állsz ott? Pusztítsd el a lovagokat, akik az utamba állnak!
- Igenis, nagyuram. - mondta mosolyogva Lucemon, el teleportált. - Mit képzel magáról? Csak mert szuper végső szinten van, nekem, a sátánnak merészel parancsolgatni?
A harc az erdőben kezdetét vette, nem csak a digimonok pusztítottak, hanem maguk a partnereik is. Narancssárga és szürke digilélek borított be mindent.
- Miért állsz nekünk ellen Bratt? A szörnyeteg, aki mellett harcolsz, elvette az eszed?
- Shawn, nézz a digimonra, amelyet „barátodnak” hívsz, és bizonyosodj meg róla, ez az amire vágytál?
Shawn úgy tett, végig nézett KingSkullmonon. KingSkullmon tetőtől talpig páncélos volt, kivétel a feje. Kezeiben egy-egy csontkarddal.
- Természetesen. Jobb partnerem nem is lehetne.
- Shawn… Megmutatom milyen egy igazi barát! Gyerünk Blazedramon, mentsd meg Shawn!
- Rendben! A te segítséged is szükséges lesz hozzá. - bólintott Bratt. - Gyerünk!
Mindketten megrohamozták a velük szembenállót.
- Shawn, fejezd be! - a digilelke masszívabb volt, mint valaha.
- Ne légy ostoba! - gyomorszájon vágta, és elrepült. - Bratt, ne kerülj az utamba!
- Király Csontváz Harapása! - beleharapott Blazedramonba, aki ettől felordított. - Mi a baj, apró sárkány rohadék? Fáj a harapásom? - megfogta a farkánál fogva. - Sötétség Hozó!
- Ááh! - egész testét sötétség fedte be.
Pár nyárfapihe simogatta arcát, ahogy előre lépett. A szél meglebbent, Wingmon nem volt sehol, ő sem tudta merre van pontosan.
- Mi ez a hely? Álmodom, vagy talán, ez a vége?
Két nem valami rendes fiú egy harmadikat bántott, aki nagyon hasonlított Shawnra.
- Ez… a múlt? Lehetetlen. - nem akart hinni a saját szemének. - Hogy kerültem ide?
- Gondoltam megmutatom neked, hogyan találkoztunk Brattel. - egy fantomként Shawn is ott volt mellette. - Lásd, mennyire egyedül vagy, Bratt az én barátom, miattam jött ide!
- Valóban, sosem volt barátom. - gondolta David, majd elszomorodott. - Bratt, Bratt… A barátom, fogd be!
- Nem te támadtál rá először? Miért lenne egy ilyen alaknak, mint te, bárki is a barátja?
Újabb képsor jelent meg, amikor Bratt először megvédte Shawnt a többiektől.
- M-miért tetted ezt? - kérdezte a kis Shawn sírva. - Téged is helyben hagytak.
- Soha nem bírnám azt nézni, ahogyan másokat bántanak, tudod… Amúgy is, egy osztályba járunk! - kacsintott, segített Shawnnak felállni. - Legyünk barátok!
David megdöbbenve nézte a jelenetet.
- Ilyen egy igazi barát, látod? Nem árul el senkit, nem támad meg másokat!
- Te akkor milyen vagy? Mit teszel jelenleg?
- Nézz szembe, te nem vagy a barátja senkinek, magadra vagy utalva! - Segíts! - suttogás hallatszott mögüle.
- Mi volt ez?
- Elveszel a sötétségben, ami te vagy! - felidéződtek képek, amikor még egyedül volt, Wingmon sem volt körülötte.
- Gyenge voltam… igen! Apa… - mintha idegrohamot kapott volna. - FOGD BE! FEJEZD BE! - kiáltozott.
- Miattad, az apád is meghalt abban a robbanásban, emlékszel? Lettél volna jó kisfiú, és…
- FOGD BE! - a digilelkének mennyisége megnőtt, robbanásszerűen.
Davidet vírus vette körbe, szenvedett, látszott, hogy rémálmai vannak.
- Feladjátok végre? - kérdezte Shawn.
- Soha! - felkeltek újra és újra. - Mi nem adjuk fel soha! - nekirontott újra barátjának, és pofán vágta erőteljesen. - Sajnálom.
- Most az én köröm jön! - Blazedramon készen állt, hogy visszatámadjon. - Fénylő Szárnyak!
- Mi ez a fény? - kérdezte KingSkullmon, rettegett a fénytől. A pengéi eltűntek.
- Térj vissza újra, a fényre! - Shawn nevetni kezdett. - Mi olyan vicces?
- Nevetséges vagy, te is, és a digimonod is! Együtt, olyan nevetségesek vagytok. Pusztuljatok! - a digilelke megnőtt, KingSkullmon pedig elkezdett erősödni.
A víz alatti csodaországban mindez alatt, egy vörös digimon figyelte az eseményeket, Leviamon, a démon lord!
- Érdekes, a kölyök nem hátrál vissza, ha egy ember az ellenfele. Minden esetre, mivel a tengerparton vannak, ez az én zónám is, így megsemmisíthetem őket, ha úgy alakul.
Megjelent mellette egy képernyő, rajta Lucemonnal.
- Mit akarsz, halfejű? Talán valami fontos problémád akadt?
- Hé Lucemon, ne nevezz halfejűnek! Témához kapcsolódóan, az emberkölykök épp Skeleton Lighttal harcolnak, ha esetleg Light vesztene…
- Semmisítsd meg őket, ha akarod, mit érdekel engem? Ne zavarj ilyen ócskaságokkal!
- Akkor, most tulajdonképpen… - Beelzemon is bekapcsolódott a beszélgetésbe. -… engedélyt kaptam a likvidálásukra?
- Igen, csak hagyj, és ne zaklass tovább!
- Ömm, miről volt szó Leviamon? - kérdezte Beelzemon, nagyon érdekelték Davidék.
- Semmi közöd hozzá, apropó. Lenne pár rakoncátlan Divemont, akiket meg kellene enni, bevállalod, Beelzemon a falánk?
- Most hogy mondod, amúgy is éhes vagyok. - elmosolyodott.
Az erdő parthoz közeli része már teljesen megsemmisült.
- Elég jól bírjátok, noha gyengébbek vagytok jócskán, mint mi.
- Gyengébbek? Hehe… Még csak elkezdtük az előadást. Blazedramon, mutasd meg az igazi erőd! - a sárkány felkelt, aztán felszállt a levegőbe. Ott kitárta szárnyait, és eltűntek sérülései.
- Mi volt ez? - kérdezte KingSkullmon.
- Ez a fénylő szárnyak mellékhatása, képes vagyok önmagamat meggyógyítani, ha az ellenfelem sötétségét megsemmisítem vele.
- Még semmit sem semmisítettél meg, hidd el! - kardjai eltűntek végleg. - Szóval erről van szó. Ez még nem elég ellenem. Árnyék Tűzroham!
- Ellenem a tűz nem hasz… Áááh! - Miért érzek ekkora fájdalmat? - kérdezte ijedten.
- Ez a tűz nem más, mint a purgatórium tisztító tüze. Ízlik, sárkányka?
David kezdte érteni pontosan mi is ez, amit lát.
- Szóval te vagy… - elmosolyodott. - Örülsz, hogy találkoztam Brattel, ugye?
- Miről beszélsz? Miért örülnék, hogy egy ilyen vesztes találkozott a legjobb barátommal?
- Beismerted, hogy a legjobb barátod! Tudom már ki vagy, te vagy maga Shawn szíve, vagy legalábbis, az eredeti Shawn, ugye?
Zöld digilélek borított be mindent, ekkor „elégett” Shawn álcája.
- Már értem, mit akarsz mondani. Segítsek Brattnek, hogy megmenthessen téged, ugye?
- Vág az agyad, nem hiába te vagy, aki rájött, hogy ott vannak ők.
- Valóban nem te vagy az, aki kint van. De… Hogyan tudnánk innen kijutni?
- A vírus, amellyel elaltattak, nem lenne olyan erős, de a szívedben a fájdalom, túl nagy, ebből táplálkozik.
- Együtt… Együtt kijuthatunk. Neked is kell lennie digilelkednek, nem?
- Igazad van, hogyha egyesítjük a digilelkeinket, akkor kijuthatunk! - mindketten becsukták a szemüket, majd kieresztették a digilelkeik.
A csata tovább zajlott, Bratték álltak jobban, de nem biztos, hogy ezt sokáig tudják tartani.
- Lánghullám! - kiáltott Blazedramon.
- Végzet Lobbanás! - a két támadás összecsapott, nem bírtak egymással. A két harcos is egymásnak esett, az ökleik összeértek, de egyikük sem hátrált meg.
- Ez a harc, emlékeztet valamire, de mi az? - kérdezte Shawn. - Mi ez, ez az emlék?
„- Shawn, számodra mi az igazság? - kérdezte Bratt.
- Az igazság? Milyen furcsákat kérdezel. Az igazság számomra…”
- Áááh! Az igazság számomra… - mormogta. Megjelent a fejében Dinahmon hangja.
- Az igazság a sötétségben rejlik, a pokoli sötétségben, amely felemészt mindent.
- Igen… - lehajtott a fejét.
- Mi a baj, Shawn? - kérdezte Bratt.
A zöld és szürke digilélek keveredett egymással, egy óriási nyíl keletkezett, mely átjutott a sötétségen, megsemmisítve annak minden kis részecskéjét.
- Nem jössz? - kérdezte David.
- Sajnálom, de én még ide vagyok láncolva. Kérlek, vigyázz Brattre!
- Rendben, Shawn Blind. - még valamit súgott neki Shawn. - Az igazság?
- Az igazság a sötétség! - kiáltotta Shawn, elsöpörve Brattet, és Blazedramont egyszerre.
David digilelke kitört szinte testéből, majd felállt.
- Tévedsz! Az igazság nem a sötétség. Az igazság itt rejlik… - a szívére mutatott. - A szív hangja mindent felülír!
- Micsoda? - kérdezte mindenki.
Leviamon épp indulni készült, amikor történt valami, Shawn digilelkének intenzitása lecsökkent.
- A harcnak még sincs itt vége. - gondolta mérgesen.
- A szív hangja? - kérdezte Shawn, szemei kezdtek kitisztulni.
- Bratt, Shawn is azt akarja, hogy mentsd meg! Gyerünk, mindent bele!
- Tudtam, tudtam, hogy Shawn még él, legbelül, ennek a szörnyetegnek a szívének a mélyén. - új erőt adott neki David minden szava, fehéren ragyogott társával együtt.
- Megsemmisíteni, minden férget!
- Igenis! A legerősebb technikámmal elsöpröm ezt a világot! VÉGZETES VÉGZET!
- Blazedramon, megakadályozzuk, nem? - felugrott a hátára, és együtt indultak meg. Blazedramont digilélek vette körbe.
- Tűz zuhanás! - összecsapott a két támadás, a fény mindent beborított, KingSkullmon összerogyott a teher alatt.
- Lehetet… - összeesett Shawn is, a digimonja visszaalakult.
- Shawn, köszönöm. - gondolta David, Wingmon felé fordult. - Rendben vagy, haver?
- Aggódtam érted, mindvégig. Szörnyű álmom volt.
Bratt most nem azzal volt elfoglalva, hogy köszönetet mondjon, hanem Shawnhoz rohant.
- Rendben vagy, haver? - kérdezte Bratt mosolyogva.
- Az igazság… a szív hangja, nem más. - mondta Shawn mosolyogva. - Dealmon… sajnálom. - ekkor árnyék jelent meg körülöttük. - Ég veled, Bratt!
- Nem! NEM! - kiáltozta. A sötétség elragadta tőle Shawnt újra.
Lucemon elégedett arcot vágott, amikor a sötétség minden cseppjét kiszipkázta a kristályba zárt Shawnból.
- Tökéletes, egyre erősebb leszek, ahogy a társaink elhullnak. - gondolta.
- Miért kell kristályba zárnod őket? - kérdezte Darkness Leader mérgesen.
- Nyugodj meg, veled nem tervezem ezt tenni… - egyelőre.
David vigasztalni próbálta Brattet, bár ő is aggódott, hiszen eddig eszébe se jutott, mi lehet az apjával, aki szintén ott volt a robbanás idején.
- Gráéáh! - kiáltott fel Surfimon, és egy csobbanás hallatszott.
- Mi történt? - kérdezték ijedten a fiúk.
- Leviamon, az előző uram, egy démon lord, mit keres itt? - kérdezte Surfimon mérgesen.
- Megsemmisíteni jöttem ezeket a pondrókat, meglepő, hogy itt vagy, áruló!
Legyengülve mind, még Surfimon is. Mit kezdhetnének egy démon lorddal szemben, aki a tengert uralja? Talán, ez itt a vég a hőseinknek?