27. Rész: Surfimon Appears

Száz éve a Digi-Világ fénnyel teli tájaira sötétség szállt, hála a Hét Bűnös Vezérnek, a digimonjaikkal együtt, azonban aki mögöttük áll, talán még szörnyűbb, Dinahmon célja ismeretlen, de két hős megjelent, hogy megvédjék a világot! David és Bratt sikeresen legyőzték Lilithmont, azonban még hat gonosztevő hátra van, vajon sikerül céljukat beteljesíteni?

- Tehát, nem Lilithmon az egyetlen Démon Lord? - kérdezte Bratt, miközben sétáltak a kastély mellett.
- Pontosan, még van hat másik ugyanilyen, sőt még erősebb digimon. - EmberDramon elég sokat tudott a helyzetről.
- Még hat erősebb digimon? - Davidnek nem tetszett a fennálló helyzet. - Wingmon, meg kell mentenünk Grimmont. - szomorú lett a tekintete.
- Legalább, Cutemonékat megmentettük. - bólintott partnere.
Egy tengerpart felé haladtak, ahol talán találhatnak egy csónakot, vagy egy digimont aki segítene. Amióta eltűnt Lilithmon kastélya, helyére természet férkőzött. Minden tele volt Tentomonokkal, illetve Kabuterimonokkal. Békében éltek a Palmonokkal, illetve SunFlowmonokkal.
- Szép látni ezt a békét, még ha az eget sötétség borítja. - egy sötét villám csapott le majdnem eléjük. - Mi lehetett ez?
Skeleton Light gondolkodott, főleg a felismerésen, hogy barátja az valóban, aki ellen harcolt.
- Dinahmon nagyúr biztosan örülne, ha megsemmisíteném a kölyköket. - távozott rögtön Beelzemonék után. - LionSkullmon, induljunk, és semmisítsük meg őket, akik az igazság ellen léptek fel. - Beelzemon előlépett.
- Mit akartok ti tenni? - kérdezte mérgesen. - Csak nem a prédáimra fáj a fogatok?
- A prédáidra? Dinahmon nagyúr tudtommal nem bízta csakis rád a megsemmisítésüket.
- Valóban, de ha az utamba állsz, könnyen bajod eshet. - mosolyogva mondta, de nem a jó szándék vezérelte. - Sok szerencsét, de ne túl sokat!
- Hmph, oda sem figyelek rá. - mondta Skeleton Light, felbukkant SkullKnightmon és társa DeadlyAxemon. - Épp jókor, szükség lesz rátok is.
- Hallottuk, miről beszéltetek, ha gondolod, mi magunk elintézzük őket.
- Rendben, és a DNS evolúciót is engedélyezem. - bólintottak, aztán egy portálon keresztül eltűntek. - Le kell győznünk őket, hogy Dinahmon nagyúr megelégedjen velünk.
- Pusztítás! - kiáltotta LionSkullmon. Dinahmon dühe lassan, de biztosan eltűnt ez alatt.
David és Bratt még mindig az erdőben bolyongtak.
- Merre van az a tengerpart? - türelmetlen volt Bratt, mint mindig.
- Nem sokára odaérünk, nyugi már. - a térképet nézegette. - Vagy, lehet pont ellentétes irányba haladunk? Hmm. - tűnődött magában, kicsit hangosan.
- Ez most komoly? - kérdezték digimonjaik.
Kurjongatásokat hallottak a távolból, elkezdtek rohanni, egy kék digimon pillantottak meg. Egy szörfölő digimon volt. A DigiVice azt mutatta, hogy ő Surfimon, a mega digimon.
- Mega? Lehet ő is egy a Démon Lordok közül! - mondta Bratt.
- Azonban Vaccina, így kétlem, hogy az lenne. - eléjük esett Surfimon.
- Ó, látogatók! - mondta nevetve, felugrott gyorsan. - Érdekes, ilyen digimonokat még nem láttam. - mutogatott Brattékre.
- Mi emberek vagyunk.
- Emberek? - csillogott a szeme. - Szóval ti intéztétek el Lilithmont, azt a ronda nőszemélyt. Köszönöm, illetve Crabmonék nevében is. - a tengerben rengeteg Crabmon élt.
- Örvendünk a találkozásnak. - egy kis faházikóban élt Surfimon. Felszolgált nekik valamilyen furcsa ételt. - Ez meg micsoda?
- Tenger gyümölcsei, és egyebek a tengerből!
- Végül is, egyszer élünk! - megkóstolta David. Nagyon ízlett neki. - Ez meg micsoda?
- Az? Hmm, hmm… Octomon bibircsók. Ugye milyen finom? - gyorsan kiköpte a fiú.
- És én mit ettem? - kérdezte remegve Bratt.
- Pár halat, mi is a nevük… Umm, á igen! Swimmonból, enyhén mérgező, de ne félj… nem halálos!
- Miii? - Bratt már lenyelte, beájult.
- Te meg akarsz minket ölni? - kérdezte EmberDramon mérgesen.
- Nem tudom mi a problémád, finom, az a lényeg. Vagy tévedek?
- Te nem tudod, miről beszélsz. - állt ellen Wingmon. - Bár tény, finom volt a Swimmon! - összeesett ő is.
- Remek, akkor maradtunk ketten EmberDramonnal. - mondta David, szédülni kezdett. - Azt ne mondd, hogy a bibircsók is mérgező volt.
- Tulajdonképp nem volt az. - vakargatta a fejét.
- Remek, akkor csak a szemem káprázik. UGYE?!
- Azt nem mondanám, szerintem maradt benne egy kis tinta, ami enyhén mérgező.
- MI?! - kérdezte David és EmberDramon, elájultak ők is.
- Vigyáznom kéne, mit etetek a vendégeimmel. - mondta unottan Surfimon. - No, nem baj, addig is szörfözök! Juhé!
Sokáig szörfözött, mire felébredtek a fiúk, és kirohantak. Menekülni próbáltak innen, ám mikor meglátták hogyan szörfözik, meg akarták kérni, tanítsa őket is.
- Mit akartok, fiúk?
- Megtanítasz bennünket is szörfözni? - kérlelték. EmberDramonnak nem tetszett az ötlet, eleve gyűlölte a vizet. Wingmon pedig nem akarta belevonni magát ilyesmibe. A küldetésen járt az esze napestig.
- Mi a baj Wingmon? Olyan komoly arcot vágsz!
- EmberDramon, hogyhogy nem veszel részt a szörfoktatásban?
- Tudod, mint a nevem is elárulja, a víz nem az én világom. - ma először Wingmon elnevette magát. - Örülök, hogy nem vagy mindig olyan komoly.
- Szórakoztató vagy, de ez nem probléma. - elfordult. - Miért nem emlékszem vajon a múltra?
David, amikor először próbálkozott a szörföléssel, eléggé elsodorta a víz.
- Ez elég gyér volt! - kiáltozta Bratt.
- Akkor próbálj jobbat csinálni! - válaszolt mérgesen David. Nagy nehezen kimászott a vízből. Surfimonék nevetni kezdtek.
- Most meg mi olyan vicces? - fintorgott, aztán meglátta, hogy valami lóg a hajáról. - Nagyszerű, hínárok, milyen ötletes.
Brattnek jobban ment, ő fel tudott rá állni, csak aztán esett a vízbe.
- Na, mi van, nagyszájú? - kérdezte gúnyos mosollyal.
- Még mindig jobb volt, mint a tied. - próbálkoztak, amíg végül sikerült nekik.
- Gratulálok diákjaim, az első lecke kész: Hogyan álljunk fel a deszkára! Most jön még csak a neheze. A hullám meglovaglása.
- Menni fog! - kiáltották mindketten. Pár óra múlva valóban ment nekik.
- Köszönjük, hogy élvezetessé tetted a napunk. - mondták a fiúk.
- Ugyan, semmiség!
SkullKnightmon és DeadlyAxemon közben próbálkoztak digimont keríteni a környéken.
- Vajon mivel tudnánk megszívatni őket? - DeadlyAxemonnak sem volt ötlete.
Körbejárták a tengerpartot, de nehéz volt megfelelő digimont találni.
- Megvan! Scorpiomonok ott, ni! DeadlyAxemon, gyűjtsd be őket! - vadállati ösztöneivel társa megindult, egy sötét hálóval. - Scorpiomonok önmagukban nem valami erősek, de ha átalakítjuk őket egy egyszerű kis vírussal.
- Grááh! - kiáltozott mellette DeadlyAxemon.
- Ó, már megszerezted őket. Köszönöm partner.
- Mit akartok tőlünk, ti korrupt szemetek? - kérdezték a Scorpiomonok. - Engedjetek el minket, most! Különben megfizettek!
- Elengedünk benneteket rögtön, csak előbb… - feltöltötte a fegyverét sötétséggel. - S-Vírus! Ezzel átalakultok rögtön a megfelelő digimonná.
- Micsoda? Ááh! - sötétség vette körbe őket, átalakultak SkullScorpiomonná.
- Remek! Szolgák induljatok, és fogjátok el a kölyköket nekem, akik a tengerparton vannak!
- Igenis, nagyurunk! - SkullKnightmon elégedetten mosolygott.
- DeadlyAxemon, te meg mi a francot csinálsz? Te… Megettél egy Scorpiomont? - bólogatott. - Komolyan nem értem mit szeretsz ezeken a gusztustalan izéken, a múltkor is Roachmon, most meg ez…
Surfimonék épp a vacsorához készültek, amikor furcsa zajt hallottak.
- Ez mi lehet? - kérdezte Wingmon. Körbevette őket 5 SkullScorpiomon. - SkullScorpiomonok? De hát, ők a sivatagban szoktak tanyázni.
- Megsemmisítünk benneteket, ahogyan kérték! - próbálkozták ledöfni őket a mérges fullánkjukkal. - Miért ellenkeztek? - odafutottak Wingmonék a fiúkhoz, akik még észre sem vették a veszélyt. - Ők azok, nem?
- Igen, biztosan ők azok! - felugrottak, majd megpördültek. - Mérges Döfés!
- Méreg? - kérdezték a fiúk.
- Vigyázzatok, ez veszélyes! - Surfimon eléjük ugrott, leütötte őket a szörfdeszkájával, azonban az egyik megsebezte. - Ez nem jó, megsebeztek.
- Megmérgezték! Meg kell védenünk! - SkullScorpiomonok felugrottak. - Wingmon gyerünk, Digi-Lélek Feltöltés! Alakulj át!
- Wingmon digiváltozik Stalkermonná! Ide a Thundermon Kunaijal!
- Rendben! DigiFegyver aktiválás! - Stalkermon nekiment rögtön az ellenfélnek,
- Mi is! Pörköljünk oda nekik! Digi-Lélek Feltöltés! - Bratt mint mindig tele volt energiával.
- EmberDramon digiváltozik HeatDramonná! Itt jövünk, ti csontváz férgek!
- DeadlyAxemon, nem tudom miért is aggódtál. Hiszen alábecsülik a kreálmányaimat. Hmm? Mi van? Csak a kajára tudsz gondolni? Komolyan… Nem értem sokszor, miért vagy a partnerem. - gúnyolódott. - Inkább fogd be, és figyeld a csatát. - DeadlyAxemon elszomorodott, csak arra tudott gondolni, hogy megeszi a Scorpiomonokat.
- Ezek erősek, nem hat rá a villámom ereje! - kiáltotta Stalkermon.
- A tűz elég effektív. Hő Örvény! - megsütött már kettőt, de még maradt három.
- Támadjuk meg a csirkét! - mindhárom egyszerre megindult Stalkermon felé. - Áramszünet!
- Ezt nektek! - kiáltotta Stalkermon, a Keresztcsapással leütött egyet, de maradt még kettő.
- Itt jövök haver! Vörös Karmok!
- Ezeket le tudjuk győzni, de ki küldhette ránk? - kérdezte David. - Hiszen, Lilithmon meghalt, akkor hogyan?
- Azt hiszem, Shawn tehet róla. - gondolta szomorúan Bratt. - Gyerünk, intézzétek el őket!
- Bajnoki Villámszarv! - maradt egy ez után a csapás után.
- Most pedig, Láng Lecsapás! - mind az ötöt kiütötték.
- SkullScorpiomon, végső szintű digimon. Végső szint… Vajon honnan jöhettek?
SkullKnightmon mérgesen tekintett maga elé.
- Veszítettek? Szánalmas élőlények. - partnere felé nézett, aki már alig várta, hogy harcoljanak. - Légy hát boldog, megeheted azokat a szánalmas létformákat!
Elindultak szépen lassan, komótosan.
- Azt hiszem, visszaalakulhattok! - jelentette ki David, ám ekkor egy-egy csapás eltalálta digimonjaikat. - Mi ez?
Oldalra tekintettek, megpillanthatták SkullKnightmont és DeadlyAxemont.
- Szóval, ti küldtétek ránk őket, mi?
- Miért is tagadnám? Hiszen így van! - a fegyverét meglegyintette, eltűnt a vírus róluk.
- Egyszerű Scorpiomonok? Ők békésen élnek, miért kényszerítettétek rá, hogy harcoljanak?
- Könnyed érvem van rá: Hogy megsemmisítsenek téged! Menj már, edd meg őket, ha akarod. - válaszolt unottan DeadlyAxemon lihegésére. - Istenem…
- Mit értesz azalatt, hogy megenni? - DeadlyAxemon bemutatót tartott, ráugrott az egyik Scorpiomonra, beledöfte a lábait, és a szétoszlott adatokat megette. - Rohadékok!
Stalkermon és HeatDramon nem bírtak felkelni.
- Nem tudjuk megvédeni őket? - Scorpiomonok most ébredtek fel. Megpróbáltak védekezni.
- Skorpió Vihar! - elpróbáltak szökni, de DeadlyAxemont nem zavarta egy kis homok az arcába. - Nee! - beléjük mélyesztette a karmait és feloszlottak.
- Most, hogy ezt a közjátékot lerendeztük, ti következtek. Ugye, DeadlyAxemon? - büfögött, aztán bólogatott. - Nos, innentől komolyan fogunk venni benneteket.
- Hogy is hívnak tégedet? Valamiért nem mutat adatot a Vice.
- Én vagyok, a sötét lovag, SkullKnigh… - fejen találta Surfimon szörfdeszkája. - Mi?
- Hogyan merészeltétek megsemmisíteni Scorpiomonékat? - kérdezte Surfimon mérgesen.
- De hát, te meg lettél mérgezve! - döbbenten mondta Bratt.
- Nem egészen, igazából nem volt semmi bajom, csak egy kicsit megbénultam. Mikor láttam, mit műveltek ezek a szerencsétlenségek, dühbe jöttem, és a paralizálás eltűnt.
- Erről van szó? Nem győzhetsz le minket te sem.
- SkullKnightmon és DeadlyAxemon, az alvilág vadászai. - mondta Surfimon. - Mikor az én tengerpartomra tévednek ilyen gonosztevők, nem tehetek mást, mint elintézem őket. - A partnereiteknek adjátok oda ezeket! - gyógyszert dobott nekik. - SkullKnightmon vírusát eltűnteti. - Ti pedig… Megfizettek! Felugrott, és elrúgta őket a vízbe.
- Víz? Nem tudok úszni! - kiáltozta SkullKnightmon. Odament DeadlyAxemon, akire ráugrott. - Gyorsan, ki a vízből, itt Surfimon előnyben van.
- Nem engedhetem meg! Végetek!
- Túl gyors! - gondolta SkullKnightmon. - Akkor itt kell harcolnunk!